Krencsey Marianne 1960-ban részt vehet a Mar del Plata-i filmfesztiválon.
Az argentin út előtt berendelik a Filmfőigazgatóságra, ahol Aczél György fogadja.
/Aczél akkoriban a kulturális miniszter első helyettese – előbb Benke Valériáé, majd Ilku Pálé. Ám akkoriban Aczélt csak mint a kulturális miniszter első feletteseként emlegetik. Sz.Á./ Aczél elmondja Krencsey Marianne-nek, hogy meglehetősen tájékozott Krencsey Marianne és Makk Károly magánéletét illetően. Hozzáteszi, hogy még azt is tudja: kapcsolatuk kihűlt, válás előtt vannak. Bevezetője után Krencsey Marianne segítségét kéri annak a – Aczél szavai – „nyikhajnak" /Makk Károly. Sz.Á./ a „levadászásához."
Krencsey Marianna visszautasítja a nyikhaj jelzőt, ahogy azt is, hogy bármit is eláruljon válófélben lévő férje olyan privát ügyeiről, amit felhasználhatnának ellene.
Hozzáteszi: ha Makk Károly bizonyos gesztusai a párt szemszögéből rendszerkritikusnak értékelhetőek, akkor azok a gesztusok csupán reflexiók arra a bánásmódra, amit a művész a párt részéről megtapasztalt.
Aczél György imponálónak nevezi Krencsey Marianne megnyilvánulását, majd kedvesen elbúcsúzik.
Amikor aztán a színésznő visszatér Argentínából, Aczél György ismét behívatja. Dicséri Krencsey Marianne kultúrdiplomáciai képességeit – Krencsey Marianne semmit sem csinált Argentínában, aminek köze lenne a kultúrdiplomáciához -, majd burkoltabb formában megismétli korábbi kérését. A nyikhaj szót nem használja ezúttal, ugyanakkor választ sem várva távozik.
Krencsey Marianne nem tesz semmit, ami kárára lehetne Makk Károlynak.
Kultúremberek módjára szép csendben elválnak.
Krencsey Marianne válása idején társaságban ismerkedik meg dr. Nemes Gyula nőgyógyásszal. Az orvos is elvált, hasonlóan gondolkodik a világról, mint Krencsey Marianne.
Két év után házasodnak össze 1962-ben, s lesznek egymás társai a következő negyvennégy évben.
A házasságkötés idején Krencsey Marianne-nak éppen nincs színházi szerződése,
esztrádműsorokban haknizik országszerte,
olyan művészekkel, mint például Honthy Hanna, Sárosi Kati, a Vámosi-Záray házaspár, a két Latabár, Koós János, Hofi Géza, Bessenyei Ferenc.
Krencsey Marianne az 1963-64-es színházi évadban szerződést kap az ismét Vígszínházként működő fővárosi teátrumban. Két szerepet osztanak rá, az egyik Jessie Taitea, O'Casey Az Ezüst kupa című darabjában.
A negatív kritikák hangvétele mellbe vágja a színésznőt.
Demeter Imre színikritikus, a Hazafias Népfront tagja telefonon tudatja – baráti jó szándékból – Krencsey Marianne-nel: a kritikusok „üzenetet" kaptak, hogy a színésznőről nem kell kedvező hangú recenziókat írni. Időközben Krencsey Marianne-t kizárják az általa alapított szakmai Filmklubból – majd Fábri Zoltán és Herskó János közbenjárására visszaveszik.
Vígszínházi szerződése 1964-ben megszűnik, utána csak az Országos Rendezőiroda által szervezett haknielőadásokon vesz részt.
1964-ben egyetlen filmben kap szerepet, a filmírót alakító Gábor Miklós feleségét alakítja A miért rosszak a magyar filmek? című alkotásban, Fejér Tamás rendezésében. 1965-ben a Tenkes kapitánya kétrészes moziváltozatában alakítja báró Eberstein Eckbertné szerepét.
1965 nyarán Krencsey Marianne és férje angliai nyaralásra indulnak konzervekkel felpakolt öreg Fordjukkal. Biztos, ami biztos, velük tart egy autószerelő ismerősük is, akad is majd dolga.
A magyar-osztrák határon többórás vegzatúra után engedik csak útjára a házaspárt a magyar határőrök, akik még az autó kárpitját is megbontják, bármi tiltott dolog után kutatva.
Az út örömébe utóbb erősen belekarcol az utazók szorongása.
Az orvos-színész házaspár pár hét után tér haza. A határnál nyilatkoznak, hogy nem hoztak magukkal semmit, amit be kellene vallaniuk. A határőr bólint. Dr. Nemes mégis megkérdezi: megismétlik-e a kilépésükkor végrehajtott procedúrát? A határőr kajánul vigyorog:
„Nincsen, kérem, semmi szükség arra."
Londonból visszatérve a Lágymányosi utcai ház – melyben a házaspár lakása van – házmestere némi iróniával közli:
mostanában elég nagy az érdeklődés Nemesék iránt.
Borravalót vár a tájékoztatásért, dr. Nemes Gyula háromszáz forintot nyom a kezébe, bár maga sem tudja, mit kezdhetnének az információval, ami csak a szorongásukat növeli.
1965 decemberében motoros rendőr csönget be a házaspárhoz. Írott parancsot mutat: magához kell vennie dr. Nemes Gyula útlevelét.
Krencsey Marianne úti okmányát 1966 januárjában vonják be,
miután beadja az illetékes hatósághoz, hogy új „ablakot" – a nyugati utat engedélyező pecsét – nyissanak benne. Krencsey Marianne és férje tudják: szorul körülöttük a hurok. Amit nem értenek: vajon miért?
Dr. Nemes Gyula évekkel korábban okos diagnózissal, az utolsó pillanatban elvégzett műtéttel megmentett egy asszonyt. Utóbb derült ki, hogy a beteg férje „nagykutya." Konkrétan:
Horváth András, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, akkoriban az MSZMP Központi Revíziós Bizottságának elnöke.
Horváth András a feleségét megmentő Nemes Gyulának ígéretet tett:
ha az orvos egyszer bajba kerül, kérheti a segítségét.
Útlevelük bevonása után Krencsey Marianne és Nemes Gyula előbb Horváth feleségét keresik meg. Hamarosan a házaspár rózsadombi villájában ebédelnek. Részlet Krencsey Marianne visszaemlékezéséből:
Elegáns villa, a kapuban egyenruhás őr. (...) Felmegyünk a lépcsőn, egy hallszerű előszobában fehér kötényes, bóbitás, régi filmekből ismerős komornára emlékeztető hölgy fogad bennünket." Miután asztalhoz ülnek: „Újra megjelenik a bóbitás és megszólal: »Nagyságos úr, hozhatom a levest?« Dermedt csend... (...) a mi nagyhatalmú vendéglátónk pedig rádörög a hölgyre: »Ugyan, Juliska, már megint...« (...) aztán hozzánk fordulva: »Nem tud leszokni róla, azelőtt uraknál szolgált«.
Az ebéd alkalom arra is, hogy Horváth András elmondja: dr. Nemes Gyula útlevelét más okból – pontosabban a maga szakmájából érkezett feljelentés alapján, mely mögött szakmai féltékenység állhat - vonták be, mint feleségét. Feljelentésre ugyan Krencsey Marianne esetében is van példa, de az ő úti okmányának letiltására maga Aczél György adott utasítást. Horváth elmondja: azt nehezebb lesz visszaszerezni.
Dr. Nemes Horváth tanácsára meghallgatást kér Aczél Györgytől – aki kétszer is lehetőséget ad arra. Dr. Nemes mindkétszer az előszobájáig jut.
Aczél mindkétszer az irodája hátsó ajtaján át távozik,
titkárnőjével üzeni csak: váratlan elfoglaltsága akadt.
Dr. Nemes Gyula végül a hivatala előtt szólítja le az érkező Aczélt egy kora reggeli órán.
A kultúrdöntnök ezúttal nem próbál meglépni, felinvitálja az orvost az irodájába.
Rövid beszélgetés után – amelyben kiderül, hogy Horváth András biztatására kereste meg az orvos – Aczél közli:
Menjen haza és mondja meg Marianne-nak, hogy rövidesen visszakapja az útlevelét. Napokon belül."
Telnek a hetek, beköszönt a nyár. Nemes Gyula megkapja az útlevelét, Krencsey Marianne továbbra is várja a magáét.
Mindeközben tapasztalja: néhány kollégája, aki az elmúlt időszakban mind távolságtartóbban viselkedett vele, ismét barátságosabb arcát mutatja. Felkérést kap egy filmszerepre is, Fejér Tamás A férfi egészen más című filmjében.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!