A filmcsillag, aki Aczél György besúgója is lehetett volna, de inkább irodista lett Amerikában

Egyiptom, Kairó, Gezira sziget, Krencsey Marianne színművésznő. A felvétel az Egyiptomi történet című film forgatásakor készült.

Eredetileg színházrendezőnek tanult. Még diplomája megszerzése előtt felfedezte a film: mint dekoratív, nagy tehetségű színésznőt. Krencsey Marianne a kilencszázötvenes-hatvanas években olyan alkotásokban játszott főszerepet, mint a Liliomfi, a Külvárosi legenda, a Két emelet boldogság, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Az ígéret földje, Az arany ember, A meztelen diplomata. Huszonöt filmszerepe mellett hasonló számú színházi előadásban is fellépett, valamint televíziós produkciókban is részt vett. A filmjei kapcsán tizenegy fesztiválon, illetve filmhéten vett részt. Majd 1966-ban elhagyta a hazáját. Úgy érezte, külhonban nagyobb biztonságban lesz, mint ott, ahol sikerei ellenére mind erősebben érzékelte a kommunista hatalom szorítását. Amerikában eltöltött évtizedei alatt csak hobbiból lépett színpadra, kizárólag magyar nyelvű közönség előtt. A színésznő története a Kádár-rendszer kafkai sajátosságaira is rávilágít.

Diplomázik, kitör a forradalom

Krencsey Marianne-t a hirtelen jött népszerűsége miatt még a cannes-i út előtt felkérik, hogy vegyen részt alkalmi riporterként a legifjabb rádiós újságírók riportsorozatában.

Az első lehetőséget a Tavasz Sztálinvárosban című adásban kapja.

Szó van róla, hogy a későbbiekben havonta csatlakozik a csapathoz. Egyéb elfoglaltságai miatt azonban ez nem jön össze.
1955-ben Krencsey Marianne Margó nővért, a Gábor Miklós által alakított Málnás doktor szeretőjét játssza Makk Károly 9-es kórterem című filmjében. Ugyancsak abban az évben alakítja Kalmár László Gábor diák című filmjében Leilát, Gül baba leányát, a címszereplő Zenthe Ferenc.
Krencsey Marianne 1956-ban színházi feladatokat kap a Szendrő József igazgatta József Attila Színházban. Főszerepeket játszik a Nem élhetek muzsikaszó nélkül és a Vidám álom című előadásokban.
Mindamellett saját rendezésében állíthatja színpadra Prosper Merimée A művésznő hintaja című darabját. Dersi Tamás írja kritikájában:

„ Krencsey Marianne, akinek ez az első rendezése, harsány, vérbő komédiát vitt színpadra.(...) Aki szeret jól szórakozni és magas rendű művészi élmény részese lenni, ne sajnálja az időt és fáradságot, a hosszú utazást. /A József Attila Színház akkor még meglehetősen távol esik a városközponttól. Sz.Á./, s minél előbb nézze meg a József Attila Színház új darabját."

Krencsey Marianne első rendezése után megkapja rendezői diplomáját.

Az 1956-os őszi évadban átszerződik – színészi lehetőségek ígéretével - az akkoriban Néphadsereg Színháza néven működő Vígszínházhoz.
Játszik továbbá Keleti Márton Két vallomás című alkotásában, illetve Banovits Tamás Az eltüsszentett birodalom című filmjében.

Utóbbi mű Nekeresd-országban játszódik, amelynek uralkodója egy gonosz és ostoba király.

Krencsey Marianne alakítja az apjával – Timár József - dacoló királylányt, aki szerelembe esik a rebellis, Soós Imre által megformált juhásszal. A drámai gyúpontot a király rendelete jelenti: aki nem mondja, hogy "adjonisten, egészségére!", amikor eltüsszenti magát, halállal lakol. Az eltüsszentett birodalom ártatlannak látszó mesefilm, néhány motívuma azonban az adott korra vonatkozó célzásként is érthető, különleges jelentést sejtet.

A film bemutatóját 1956 augusztusára tervezik, de az minden magyarázat nélkül elmarad. Rákosiék tiltása majd a Kádár-érában is érvényben marad majd.

Krencsey Marianne 1956 októberét, s a későbbi eseményeket a Vígszínház tagjaként éli meg.

Önéletírásaiban hosszan elemzi a forradalom kitörésének, elbukásának okait.

Olyan művészek öngyilkosságát is a forradalom kitöréséhez vezető történésekhez, illetve a forradalom bukását követő állapotokkal magyarázva, mint Bajor Gizi, Somlay Artúr, Soós Imre, Rajczy Lajos, Gellért Endre, Sarkadi Imre. Azzal kapcsolatban nem említ konkrét tényeket, hogy maga mit tapasztalt meg a harcok során, mennyiben volt részese az akkori történéseknek. Kalmár Tibor sem emlékszik vonatkozó epizódokra.

Ő úgy véli: azok közé tartozott, akik akkoriban életüket féltve visszahúzódtak az óvóhelyek viszonylagos biztonságába.

/Krencsey Marianne későbbi megnyilatkozásaiban a vakmerő bátorságra is akad példa. Sz. Á./

Acél és Aczél

Makk Károly az 1956-os forradalom idején tagja lesz a filmgyár forradalmi munkástanácsának; dolgozik a forgatócsoportokkal, amelyek a várost járva filmre veszik a forradalom történéseit.
A forradalom leverése után a Politikai Nyomozó Főosztály tisztjei a honi filmes szakma ideológiai beállítódásával, gondolkodásával kapcsolatos „elégedetlenségüknek" több belügyi feljegyzésben is hangot adnak. Az egyik vonatkozó jelentésben írják 1957 decemberében:

A film területén erősen fertőz a nacionalizmus.(...) A Hunnia Filmstúdió számos munkatársánál erős szovjetellenes, gyűlölködő és becsmérlő hangulat tapasztalható. Makk Károly rendező, aki erőteljesen nacionalista és szovjetellenes beállítottságú, kijelentette, hogy a kommunizmus gondolatát „importált" gondolatnak tartja. Nacionalizmusa ma már lehetőleg burkolt formában jelentkezik. Visszasírja az októbert, mondván: „milyen filmet csináljunk, hiszen a kormányzat mindent visszavont, semmi sem változott, nem tanultak októberből.

1962. Forrás: Fortepan/Inkey Tibor

Makk Károly ennek ellenére megússza az 1956-ot követő számonkérést.
Tény az is, Makk Károly még a forradalom novemberi szakaszában ellene van annak, hogy a szovjetek bevonulását követően a színészek is csatlakozzanak a sztrájkolókhoz. A munkástanács és a vállalatvezetőség összevont értekezletén, 1956. november 13-án fogalmazza meg:

A színész akkor színész, ha nem sztrájkol, és ha módja van, olyan színházat csinál, ahol elő tudja segíteni azokat a kérdéseket, melyek a forradalom problémáját segítik.

A belügyesek mindebből talán azt tartották fontosabbnak, hogy Makk ellene volt a sztrájknak, s nem azt, hogy miért tartotta hasznosabbnak a színházcsináló színészt a sztrájkoló színésznél. Ahogy az is lehet, hogy

Makk Károly azért ússza meg a retorziót, mert egyáltalán nem tartották fontosnak a személyét.

Krencsey Marianne és Makk Károly 1957-ben összeházasodnak.
Krencsey Marianne utóbb így jellemezte a házasságkötés idejének viszonyait:

Az az idő, az a kor, nem volt normális. Diktatúra volt a javából, még ha »puha« jelzőt is kapott! Abból élt, hogy a magánéleteket feldúlta, és kijátszotta egymás ellen az egyéneket.

Másutt így fogalmaz:

A mi házasságunk Makk Károllyal 1957-től egy, a hírhedt könyvcím: „Az acélt megedzik" mintájára gyártott és a szakmában felröppent jelző: Az Aczél megedzi szakaszába került.

/Valójában a már több éve tartó, de csak 1957-ben szentesített kapcsolatuk került az Aczél György által manipulált, sajátos viszonyok közé. Sz. Á./
Makk Károly 1957-ben lehetőséget kap, hogy leforgassa a Ház a sziklák alatt című filmjét.

A film 1958-ban Golden Globe-díjat nyer San Franciscóban, de sikerét itthon néma csend övezi.

Részlet Krencsey Marianne könyvéből:

Süket maradt a Filmfőigazgatóság, a nyugati díjra sem reagált, sőt arra sem, hogy a Szovjetunióban is nagy sikerrel ment ez a magyar film. Nem hagyták dolgozni. /Makk Károlyt a film bemutatása után. Sz. Á./, visszadobták a könyveit.

A pártállam illetékesei azt sem nézték jó szemmel, hogy Makk Károly igyekezett gondját viselni a bebörtönzött Déry Tibor és Háy Gyula feleségeinek.

Csökkenő tendencia

Krencsey Marianne-t a forradalom leverése után elbocsátják a Néphadsereg Színházától. 1966-ig több vidéki színháznak is tagja – Pécs, Szolnok -, de két szezonnál sehol sem tölt több időt.

Vannak olyan évadok is, amikor nincs színházi szerződése. Ilyen például az 1964-től az 1966-os emigrációjáig tartó időszak is.

Vígszínházi szerződésének megszűnését utóbb a filmsiker iránti szakmai féltékenységekkel magyarázta. Későbbi mellőzését, a kezdeti színházi főszerepeket követő méltatlanabb feladatok okaként már a politikai manipulációt, fenyegetést is lehetségesnek tartotta.
Mindemellett 1966-ig folyamatosan filmezik.

Saját – logikus- magyarázata szerint azért, mert a filmekkel jó pénzt termelt a pártállamnak.

Ám az is tény, hogy a filmek „darabszámának változása" azt mutatja: bizonyos dacoskodásai miatt miként éreztette vele egyre inkább a hatalom, hogy rossz úton jár. Krencsey Marianne egy évben leforgatott filmjeinek száma a hatvanas évek közepe felé erősen csökken. 1957-ben például négy filmben szerepel, később is inkább háromban, mint kettőben. Még 1963-ban is négy alkotásban játszik – aztán 1964-ban, 1965-ben, 1966-ban már csak egy filmes feladatot kap.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!