A filmcsillag, aki Aczél György besúgója is lehetett volna, de inkább irodista lett Amerikában

Egyiptom, Kairó, Gezira sziget, Krencsey Marianne színművésznő. A felvétel az Egyiptomi történet című film forgatásakor készült.

Eredetileg színházrendezőnek tanult. Még diplomája megszerzése előtt felfedezte a film: mint dekoratív, nagy tehetségű színésznőt. Krencsey Marianne a kilencszázötvenes-hatvanas években olyan alkotásokban játszott főszerepet, mint a Liliomfi, a Külvárosi legenda, a Két emelet boldogság, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Az ígéret földje, Az arany ember, A meztelen diplomata. Huszonöt filmszerepe mellett hasonló számú színházi előadásban is fellépett, valamint televíziós produkciókban is részt vett. A filmjei kapcsán tizenegy fesztiválon, illetve filmhéten vett részt. Majd 1966-ban elhagyta a hazáját. Úgy érezte, külhonban nagyobb biztonságban lesz, mint ott, ahol sikerei ellenére mind erősebben érzékelte a kommunista hatalom szorítását. Amerikában eltöltött évtizedei alatt csak hobbiból lépett színpadra, kizárólag magyar nyelvű közönség előtt. A színésznő története a Kádár-rendszer kafkai sajátosságaira is rávilágít.

Új példakép

Krencsey Marianne a másodévet kezdi a főiskolán, amikor 1951 őszén, színészmesterség tanáruk, Szőnyi Éva elviszi növendékeit a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség Városházán megtartott közgyűlésére.
Krencsey Marianne-t lenyűgözi a karzatos ülésterem, a bársonykárpitos széksorok.

Erős hatással van rá az a beszéd is, amit Somlay Artúr, a szövetség elnöke mond el,

akit Krencsey Marianne nemrég látott filmvásznon a Valahol Európában című filmben, Simon Péter szerepében.
Somlay Artúr a Városházán a művészet hatalmáról beszél, arról is szólva, hogy humanista művészként ez a hatalom komoly felelősséggel is jár – a hivatás művelése és annak tanítása során egyaránt. Somlay Artúr hangsúlyozza:

A jövőnk attól függ, hogy mennyire tesszük egész lelkünket a tervezésbe és a szolgálatba.

Az ifjú rendezőhallgatót megindítják a hallottak. Már csak azért is, mert tudja, hogy Somlay Artúr – amikor nem beszédet mond éppen, vagy nem hivatását gyakorolja -

minden követ megmozgat, hogy megakadályozza a kitelepítésre ítélt színészek elhurcolását.

Krencsey Marianne a Városháza ülésterében, Somlayt hallgatva azt gondolja:

Újabb példakép!

Aztán a beszédre válaszként érkeznek az „építő kritikák".

Hitvány mondatok sokasága.

Somlay Artúr a közgyűlés végén lemond a tisztségéről.
Krencsey Marianne nem sokkal később az újságokból értesül:

Somlay Artúr 1951. november 10-én, kezében a Szabad Néppel örökre elaludt, tragikus hirtelenséggel."

A hír abszurd fogalmazása mindent elárul, de csak évtizedekkel később lesz nyilvános:

Somlay Artúr öngyilkos lett.

Krencsey Marianne az 1951-52-es tanévben a főiskola és a színházi gyakorlatok mellett különböző munkákat vállal: üzemi kultúrcsoportok országos versenyrendezvényein lesz tag a bírálóbizottságokban. Bejárja az országot, figyeli, átérzi a versenyeken induló civil emberek lámpalázát, félős igyekezetét.
Minden alkalommal felidéződik benne Somlay Artúr városházi beszéde.

Házasság, ami túlnő a színpadon

Krencsey Marianne az 1952-53-as tanévben szerepet kap Kalmár Tibor vizsgarendezésében, Lavrenyov szovjet író Amerika hangja című darabjában.
A szocreál mű korábbi, a Nemzeti Színházban bemutatott változatában Básti Lajos alakította a szovjetekhez átálló amerikai pilótát, a feleségét Szörényi Éva. A harmadéves vizsgarendezésben Krencsey Marianne egy nála tíz évvel idősebb osztálytársával, Sallós Gáborral alakítja a házaspárt.

Krencsey Marianne partnere munkáskáderként került az osztályba.

A rendszer iránti elkötelezettségéről tanúskodott az egyik mesterségórán bemutatott helyzetgyakorlata is, amelyben elfogott, hős partizánt alakított. A gyakorlat alapfeltétele volt, hogy nem lehet közben megszólalni, de az ifjú munkáskáder növendék megszegte a szabályt, s mikor az akasztófa alá ért, felkiáltott:

Éljen Sztálin!

Vétségét elnézték.
Mindezzel együtt az egyébként jóvágású fiú és Krencsey Marianne olyan átéléssel alakítják Lavrenyov művének házaspárját, hogy

Sztálin márciusi haláláról már a valóságban is úgy értesülnek, mint férj és feleség. /

Krencsey Marianne a rövid életű házasságuk után sosem beszél majd első férjéről, aki később színházat is igazgatott, s a tényekhez tartozik, hogy nem is rosszul. Sz.Á./
Sztálin halálhírét a férj zokogva fogadja, ahogy zokog a főiskola többsége is. Hallgatók, tanárok. Krencsey Marianne magában mosolyog, szeme száraz, s arra gondol: mesterei, diáktársai alighanem játszanak. Maga nem érez késztetést hasonló alakításra.

Pásztor István operatőr, Makk Károly főrendező, Darvas Iván és Krencsey Marianne a Liliomfi című film forgatásán Badacsonyban. (1954) Forrás: MTI/Gink Károly

Szőrrendelet

1953 őszén a negyedéves Krencsey Marianne és Kalmár Tibor segédrendezőként dolgozhatnak Marton Endre mellett a Nemzeti Színházban Urbán Ernő Az uborkafa című kortárs szatírájának színrevitelében.
A szerepeket – mások mellett - olyan művészekre osztották, mint Ferrari Violetta, Sinkovits Imre, Makláry Zoltán, Bihari Imre, Gábor Miklós. Ez a bemutató lesz Máthé Erzsi nagy kiugrása. Majd adódik egy kis probléma.
Urbán Ernő szatírájában egy szőrgyűjtő vállalat új vezetője kiadja az utasítást: a szőrmennyiség növelése érdekében borotválják le a termelőszövetkezet összes négylábúját. Megteszik, a bundájukat vesztett állatok pedig elhullanak. A falu erre fellázad, fejszét ragadva indulnak meg a vállalatvezető és az annak ötletét engedélyező tanácselnök ellen.

Végül elmarad a mészárlás, a két fő ludas megússza annyival, hogy kopaszra borotválják a fejüket.

A bemutatón tombolva mulat, tapsol a közönség. Ám amint híre megy a produkciónak, Rákosi Mátyás is megtekinti, majd berendeli Urbán Ernőt és számon kéri rajta a történetet. Urbán előveszi aktatáskájából a vonatkozó, a Magyar Közlönyben is közreadott szőrrendeletet, amely lehetőséget ad a darabban ábrázolt megoldásra. Rákosi Mátyás intézkedik, a rendeletet visszavonják,

Urbán Ernőt pedig kötelezik a darab átdolgozására.

Krencsey Marianne így lesz részese a honi színháztörténet első – és eleddig utolsó – olyan epizódjának, amelyben egy már bemutatott előadást újraírva, újabb próbákat követően ismét színre visznek. Később úgy értékeli majd, hogy Urbán Ernő darabja – eredeti formájában és a későbbi skandalum miatt –

egyike volt az olyan impulzusoknak, amelyek elvezettek 1956 októberéhez.

Megsértődik, táviratot kap

Krencsey Marianne 1954 januárjától saját vizsgarendezésén dolgozik a Téri Árpád igazgatta debreceni Csokonai Színházban. A mű Olexandr Jevdokimovics Kornyijcsuk A fehér köpeny (Platon Krecset) című darabja, mely mű - a hasonlókkal együtt - része a minden színházi műsorban kötelező szovjet kontingensnek. Az ifjú rendezőhallgatót kedvesen fogadják, a technikai kérdésekben segítőkészek, egyébként engedik önállóan dolgozni.
A főpróba napján azonban a színház főrendezője, Vámos László az egész darabot átrendezi.

Krencsey Marianne pedig megsértődik, és még a bemutató előtt hazautazik Budapestre.

A fővárosban felháborodva meséli a történteket végzős osztálytársainak – időközben a huszonhét fős osztályból tizennyolcat kirostáltak, maradtak kilencen -, akik döbbenten hallgatják.
Nem Vámos László húzása döbbenti meg Krencsey Marianne hallgatótársait, hanem Krencsey Marianne felháborodása. Elmondják: velük is hasonló történt, amiben nincs semmi meglepő, hiszen a főrendezői közbeavatkozás akkoriban színházi előírás.
Krencsey Marianne ezen döbben meg, de úgy gondolja: ha kap egy második lehetőséget, akkor majd okosabb lesz, félreteszi büszkeségét. Még akkor is bízik benne, hogy előbb-utóbb megbocsátják hevességét, amikor a többiek pár héttel később megkapják a diplomájukat, ő viszont nem.

Akkor már van is miért bizakodnia.

Még debreceni rendezése idején gyakran megfordult a színházban az író Mészöly Dezső, mert akkoriban készülnek bemutatni a Rómeó és Júlia általa fordított változatát. Mészöly Dezső olykor A fehér köpeny próbáira is beül, figyeli az ifjú rendezőhallgató instrukcióit.

Megragadja a leány habitusa, illetve külső adottságai.

Mészöly Dezső nem sokkal korábban készítette el Szigligeti Ede Liliomfi című művéből a Makk Károly rendezésében tervezett film forgatókönyvét.
Alig pár nappal később, hogy Debrecenből elviharzott, Krencsey Marianne táviratot kap a filmgyártól, amelyben felkérik:

fáradjon el a Liliomfi próbafelvételére.

Tündérmese, szabadságélmény

Részlet Krencsey Marianne EQUINOX-2001 című albumából:

Sikerült a próbafelvétel, a film öt hónap alatt készült el, 1955 elején volt a bemutatója, és ezzel az egyik napról a másikra „sztár" lettem.(...) Hirtelen mesebelien megváltozott az életem: egyszeriben saját birodalmam formálódott, amerre csak jártam, felismertek az emberek, és örömüket fejezték ki, hogy látnak. Olyan sok üres moziban vetített szovjet film után a Liliomfi rekord hosszúságú ideig maradt telt házas produkció.(...) Fantasztikus volt az érdeklődés és a szinte kifogyhatatlan szeretet, ami felém áradt. Magyarország tündérország lett! Gyermekkoromban olvastam a meséket, 1955-ben éltem, megéltem. Nap mint nap.

Krencsey Mariann (Mariska) és Darvas Iván címszereplő szerelmi jelenete a Kisfaludy-házban, a Szigligeti Ede vígjátékából készített Liliomfi című film forgatásán.(1954) Forrás: MTI/Gink Károly

Krencsey Marianne a jó házból való Mariskát játssza a filmben, aki szerelembe esik a Darvas Iván által alakított vándorszínésszel, Liliomfival. Mariska nem kevés bonyodalom után maga is csatlakozik a trupphoz, a vándorszínészetet választva a várható örökség és a jólét helyett.

Krencsey Marianne és Makk Károly a Liliomfi forgatása idején esnek szerelembe. Krencsey Marianne még házas, Makk Károly hivatalosan Psota Irén vőlegénye.

Ezzel együtt Krencsey Marianne már a kapcsolat elején napi kapcsolatba kerül a Makk Károly baráti köréhez tartozó írókkal. Mások mellett Déry Tiborral, Háy Gyulával, Örkény Istvánnal, Tardos Tiborral, Méray Tiborral, Palotai Borissal. Későbbi visszaemlékezéseiben Krencsey Marianne elmeséli, hogy az addig „engedelmes" írók a privát beszélgetéseken „új hangon szóltak". Krencsey Marianne szavaival:

Az igazságot vitatták meg egymással, csak hallgattam és figyeltem, ahogy felébredt bennük a „nemzet lelkiismerete", jó volt hallgatni őket.(..) Hitet és reményt kaptunk tőlük, egy emberibb társadalom lehetőségét rajzolták elénk.

A Liliomfit 1955-ben meghívják a cannes-i filmfesztiválra.
Krencsey Marianne is tagja a magyar delegációnak. A Liliomfit elismerően fogadja a kritika és a publikum.

Krencsey Marianne interjúkat ad a nyugati lapoknak, fotósok gyűrűjében pózol a tengerparton.

Makk Károly filmjét is esélyesnek tartják az Arany Pálmára, de azt az amerikai Delbert Mann filmje, a Marty nyeri. A legjobb alakításért pedig Spencer Tracy-t díjazzák a Rossz nap Black Rocknál című filmen mutatott játékáért.
Krencsey Marianne számára a cannes-i út így „csupán"– mint évtizedekkel később elmondja majd - „a szabadságélmény erejével" marad örök emlék.
A következő film forgatása miatt Krencsey Marianne előbb indul haza Cannes-ból, mint a delegáció többi tagja. Koronát tesz útjára a kétnapos vonatozás a svájci havasok között. Amikor azonban a vonat átzakatol az ötvenes magyar határán, Krencsey Marianne-t „mellbe vágja a szürkeség."
Ám számtalan feladat várja, s mert füle van arra, amiről Makk Károly íróbarátai beszélnek, hiszi:

generációjának esélye lehet rá, hogy alakítson a jövőn.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!