Julia Lezsnyeva az új Cecilia Bartoli

Orosz származású, fiatal, rendkívüli hanggal megáldott leányzó. Szerénysége és mértéktartása menti meg attól, hogy egyike legyen a gyorsan hulló csillagoknak, és szétcincált hangszálakkal idő előtt eltűnjön az operaipar süllyesztőiben. Olyan virtuóz módon bánik vokális adottságaival, hogy már az új Cecilia Bartoliként emlegetik. Most szombaton a magyar közönség is gyönyörködhet a hangjában. Julia Lezsnyeva szombaton a Zeneakadémián ad koncertet. E-mailben sikerült elérnünk, hogy válaszoljon pár kérdésünkre.

Honnan jön ez a szenvedély az éneklés iránt?

Már nagyon fiatalon más vágyam sem volt, mint zenélni. Amikor elkezdtem zongorázni és kórusban énekelni, mindig azt gondoltam, az éneklés nagyon nekem való, kezdettől fogva ezt élveztem a legjobban.

Megtisztelő számomra az összehasonlítás, de úgy gondolom, már a saját utamat járom Forrás: Frauenhoffer György/ Uli Weber

Azt mondják, ön az új Cecilia Bartoli. Mit gondol erről?

Azt gondolom, minden művész igyekszik megtalálni a személyiségét a művészetén keresztül, miközben nagyon fontos, hogy önmaga maradjon. Megtisztelő számomra az összehasonlítás, de úgy gondolom, már a saját utamat járom. Kétségtelen, hogy Bartoli Vivaldi-lemeze volt az, ami megváltoztatta az életemet. Én voltam a legnagyobb rajongója, állandóan próbáltam kiénekelni a bartolis koloratúrákat, állandóan kottákat hajkurásztam, ami nem volt túl könnyű Moszkvában.

Rengeteg Händelt, Vivaldit, Mozartot énekel. Miért vonzódik ennyire a barokkhoz?

Imádom a barokk zenét a szépségéért, az élénkségéért, a természetességéért, rengeteg energiát és életerőt ad nekem. Nem telik el úgy egyetlen nap sem, hogy ne hallgatnék például Bach-muzsikát. Gyerekkorom óta így van ez, és sosem unom meg mindig ugyanazokat a darabokat újra meg újra meghallgatni.

Melyik komponista áll a legközelebb a szívéhez?

Óriási megtiszteltetés, hogy egyáltalán képes vagyok előadni ezeknek a zseniknek a zenéjét. Nagyon nehéz lenne választani közülük.

A Händel Itáliában repertoárját ön állította össze?

Igen, az én ötletem volt, amit aztán Giovanni Antoninivel és az Il Giardino Armonicóval vettünk lemezre. Dmitry Sinkovsky volt a koncertmester.

Händel rengeteg művet írt hároméves olaszországi tartózkodása alatt 1706-1709 között. Úgy tűnik, elég sok haszna volt abból, hogy a korszak befolyásos emberivel találkozott. Händel valamennyi műfajban jeleskedett, írt ez idő alatt himnuszokat, motettákat, oratóriumot és operát is, mint például az Il Trionfo del Tempo e del Disinganno, a Rodrigo vagy az Agrippina.

Ezek mind remekművek, tisztán látszik, hogy a korszak olasz stílusa mély benyomást tett az ifjú Händelre. Azt gondoltuk, teljesen természetes, hogy előadjuk és fölvesszük ezeket a ragyogó műveket.

Van valami speciális módszere, amikor új szerepre készül?

Nem igazán. Azt hiszem még nagyon kevés a tapasztalatom ahhoz, hogy ilyesmim legyen.

Nagyon élvezem a koncertszerű előadásokat, mert így kizárólag a zenére koncentrálhatok Forrás: Juliajezhneva.com

Előadóként a koncertet vagy operát szereti jobban?

Sokkal több koncertszerű, mint szcenírozott előadásban vettem részt. Nagyon élvezem a koncertszerű előadásokat, mert így kizárólag a zenére koncentrálhatok.

Első Rossini-áriás lemezén szoprán és mezzo-szoprán repertoár keveredik, de a későbbi Alleluja-zenék inkább a szoprán magasabb fekvését igénylik. Változott a hangja az utóbbi időben? Most már inkább szoprán?

Valójában semmi sem változott. Az igaz, hogy az Alleluja felvétel néhány tétele magasabb fekvésű, különösen a Händel és Vivaldi motettákban, de ugyanakkor vannak középfekvésűek, mint például Porpora darabjában. A Händel Itáliában is inkább középfekvésű darabokat énekelek.

Régebben szinte divat volt, hogy a dívák versengtek egymással. Híres Callas és Tebaldi harca. Ma is létezik ilyesfajta rivalizálás?

Nem gondolom, hogy manapság ilyesfajta rivalizálás létezne. Vagy legalábbis én nem találkoztam vele.

Manapság gyakran emlegetik az opera halálát. Azt mondják, ez az avítt műfaj nem képes már semmit sem hitelesen mondani a 21. század emberének. Mit gondol erről?

Nagyon optimista vagyok és hiszek abban, hogy az opera és a klasszikus zenei koncertek mindent túlélnek. Az opera egyébként éppen hogy felszálló ágban van, legalábbis az én személyes tapasztalataim szerint. Jelenleg a barokk korszak zenéje népszerűbb, de ugyanakkor mostanság új operaházak is épülnek, Ázsiában és a Közel-Keleten, új koncerttermek nyílnak Kelet-Európában, Oroszországban például az opera most sokkal fontosabb szerepet játszik, mint valaha. Szerintem ez egy igazán pozitív irány.

Hogyan éli meg, hogy ünnepelt díva?

A zene mindenekfelett, és mi azért élünk, hogy szolgáljuk.

Zongorázni és énekelni öt éves korában kezdett, mint minden zenész, aki vitte valamire. 2004-ben diplomát szerzett a moszkvai Grecsanyinov zeneiskolában, majd 2008-ban ének és zongora szakon kiváló minősítéssel szerzett oklevelet a Csajkovszkijról elnevezett moszkvai állami konzervatóriumban.

Mint (opera)énekes 16 évesen debütált a moszkvai konzervatórium színpadán Mozart Requiemjének szólistájaként.

Az iskolából kiszabadulva világszerte mesterkurzusokon vett részt egykori nagy sztárok, Ileana Cotrubas, Dame Kiri Te Kanawa, illetve számos karmester vezetésével.

2008-ban már ott énekel a lemezen rögzített Marc Minkowski-féle Bach H-moll misében. Minkowski csodálja Leznyeva hangját, a fiatal énekes tiszta, de máris kiforrott technikai tudását, rendkívüli érzékenységét, sokszínűségét, azt, ahogy könnyedén, széles skálán mozog a mezzo és a koloratúrszoprán tartományában.

Már eddig is egy rakás énekversenyt megnyert, 2009-ben Helsinkiben a 6. Mirjam Helin Nemzetközi Énekverseny első díját zsebelte be, legfiatalabbként a verseny történetében.

Minkowskival már készített egy Rossini-lemezt. A hangját már megörökítette a Giovanni Antonini vezette Il Giardino Armonico első teljes operafelvételén, Vivaldi Ottone in Villa című művében. Cecilia Bartoli világsikeréhez az együttes anno aktívan hozzájárult.

Lezsnyeva 2010-ben megnyerte a Párizsi Nemzetközi Operaverseny első díját. És ez még csak a történet eleje.