Saját jogán lett nagykorú a Foo Fighters

Ma már tényleg nem szokás megjegyezni, hogy Dave Grohl a Foo Fightersből egykor a Nirvana dobosa volt, hiszen az új lemez - amit meg is nyerhetsz - is egy saját stílussal és fazonnal bíró zenekart mutat. Szokás szerint szexi és pörgős szólólemezt csinált a Black Eyed Peas agya, Will.i.am, ígérete ellenére tért vissza új lemezzel a lassan nagymamakorú legenda, Joni Mitchell. PJ Harvey megtanult zongorázni az új albuma kedvéért, Devendra Banhart pedig továbbra is ütődött és szerethető. Lemezajánló.

Down: Over The Under

Várakozások: Kevés olyan zenekar van a mai zenei palettán, aki megengedheti magának azt a luxust, hogy legjobb esetben is ötévente jelentkezzen valami újdonsággal. A főnixmadárként rendszeresen feltámadó Downra ez tökéletesen igaz, hisz 1991-es indulásuk óta mostanra sikerült csak a harmadik lemezt összehozni. Bár esetükben ez eddig is bocsánatos bűnnek számított, mivel a végeredmény mindig igazolta azt a feltevést, volt miért várni. Nem beszélve arról, hogy a banda tagjai a közös zenélést leginkább hobbiként élték meg, mindannyian jó pár neves metál banda soraiban töltötték az elmúlt éveket. Elég csak az énekes Phil Anselmóra gondolni, aki bizony a Pantera frontembere volt egykoron vagy szintén Panterás társa, Rex Brown basszusgitáros, de a Crowbarból Kirk Windstein, a Corrosion of Conformity gitáros, énekese, Pepper Keenan, a doboknál pedig Jimmy Bower erősíti az ún. southern/doom műfajban alkotó csapatot. Utolsó stúdióanyaguk 2002-ben látott napvilágot Down II: A Bustle in Your Hedgerow címmel, 2001-es újrakezdésük eredményeként. Mostani felállásuk akkortájt alakult ki, de a lemez megjelenését követően csak pár hónapig láthatta így egyben őket a nagyérdemű, majd egy újabb hosszas hallgatás következett. Úgy döntöttek, hogy eljött az ideje egy újabb anyag rögzítésének, de a természet elég rendesen közbeszólt. A New Orleans-i illetőségű fiúkat hidegzuhanyként érte az a természeti csapás, ami ott bekövetkezett. A harmadik lemez, az Over The Under talán egyik legerősebb inspirációját pont ez a szörnyű tragédia adta. Vagy annak a bizonyos Dimebag Darrellnek az elvesztése, aki sok éven át volt zenésztársa és barátja Philip Anselmónak.

Eredmény: A Down által űzött ún. doom műfaja leginkább a világ szomorúbb oldalát fejezi ki, persze mindezt a metál stílusjegyeivel ötvözve. Most sajnos igencsak adott volt a téma a srácoknak, elég volt csak közvetlen környezetükben lejátszódott sorscsapásokat feleleveníteni és jöttek is azok a letargikusnak ható harmóniák. Philip Anselmo is megemberelte magát, a tőle megszokott hörgések helyett bitang erős vokált énekel. De igaz ez az egybeforrottság és minden szinten a legprofibb hangzásra való törekedés az összes zenész részéről. A harmadik lemez talán eddigi legkimunkáltabb anyaguk, és remélhetőleg önmaguk felé is egy tökéletes visszaigazolás arra, hogy nemcsak ún. side projectként, hanem főzenekarként is képes lenne funkcionálni mindegyikük életében a Down.

Kiknek ajánlható: Ozzy Osbourne korai munkáin cseperedett, mélyebb, talán letargikusabb témákat kedvelő rockerekenek kötelező darab, de a tagok főzenekarainak rajongótábora is büszkén teheti a polcra a Down 3. lemezét.

Olyan, mint: Jó barátok, akik hobbiból eresztik ki a gőzt, de ez nem hallatszik az anyagon.

(FK)