Amerikából jöttek - hallgasd meg a The Moog lemezét!

Amerikai kiadónál jelentette meg első nagylemezét a The Moog, amely korábban is a magyar indierock-színtér legnagyobb reménységének számított. Az albumot egy hathetes tengerentúli turné vezette be, melyről az együttes nemrégiben tért haza, hogy itthon is bemutassa az anyagot.

És akkor maga a lemez. A Moog alapító tagjai bevallottan a Strokes és a Black Rebel Motorcycle Club hatására kezdtek el zenélni, vagyis a 2001-2002-ben befutó "új rockforradalom" vezető zenekarai szolgáltak mintául. Ez azóta is hallatszik az anyagon, noha közben azért a Moog is fejlődött, és más hatásokat is beépített a zenéjébe, sőt, az egyik gitáros poszton tagcsere is volt nemrég. Éppen ezért az igazi az lett volna, ha ez a lemez már másfél-két éve kijöhet, hiszen akkor már megvolt az albumot alkotó számok túlnyomó többsége. Ez egy nyugati zenekar esetében természetes is lenne, Magyarországon azonban nem ilyen egyszerű az élet, és tulajdonképpen az is sikernek számít, hogy egyáltalán elkészülhetett.

A Moog "régi" felállása

"A legrégebbi szám a lemezen majdnem négyéves" - mondta a lemezről Szabó Csaba, "viszont a lemezanyag abszolút vállalható most is a számunkra, és elégedettek vagyunk a végeredménnyel, ugyanakkor az új, már koncerten is játszott dalok között van olyan, ami már kicsit más irányba mutat."

A Sold For Tomorrow-n hallható hatások közül az utóbbi fél évtized rock revivaljének is az az ága a legerősebb, amely vállaltan a hatvanas évek garázsrockját támasztotta fel. Az akkor hamar elfeledett, ám az elmúlt 35 évben a Nuggets válogatásokon híressé vált, brit inváziós mintákat követő amerikai garázsrock-zenekarok (így a Sonics vagy a Seeds) rövid, a punkot megelőlegező nyers, háromakkordos dalai köszönnek vissza olyan mai együttesek életművében, mint a Mando Diao vagy a Jet, és a Moog zenéje is ide sorolható leginkább. Hallható még benne nagyon erősen a Strokes urbánus retrorockja (az énekes Julian Casablancas hatása konkrétan érezhető), de a Franz Ferdinand táncos, posztpunkos lüktetése is felbukkan néha.

Mint a fenti bekezdésben felbukkanó tömérdek név is sugallja, eredetiségről nem lehet beszélni a lemez esetében, de nem is ez volt a cél. Ahogyan azt nagyon sok más induló zenekar is csinálja, úgy a Moog is először a példaképei előtt tiszteleg, aztán, hogy ezt később ki tudja-e nőni a zenekar, azt majd a következő lemez vagy lemezek döntik el. A Sold For Tomorrow viszont egy nagyobbrészt szórakoztató anyag, két-három kimondottan jól sikerült dallal (ezek egyébként mind az album első felén hallhatók), és tulajdonképpen be is teljesíti az együttes indulásakor megfogalmazott vágyakat arra vonatkozóan, hogy a Moog készített egy olyan stílusú rocklemezt, amilyet szeretett volna.

Amit többen is felrónak az együttesnek, az az angolul való éneklés, mely vitában pró és kontra is lehet mondani értelmes érveket, mindenesetre az biztos, hogy magyar nyelvű dalokkal a Moog soha nem jutott volna el Amerikába, nem dolgozhatott volna Jack Endinóval, és az se biztos, hogy a mostani hazai rajongótábor lényegesen nagyobb lenne. Ez a lemez tehát egyelőre dokumentálja - még ha kicsit megkésve is - az együttes induló éveit, az igazi értékét azonban csak a jövő fogja megmutatni.

A Sold For Tomorrow április 10-én jelent meg a tengerentúlon, egy héttel később pedig már nálunk is kapható volt, és rövidesen az I Like You című dalhoz készült videoklipet is látni lehet majd.

Inkei Bence