Joss Stone disszidál, Nick Cave kapuzárás előtt

Bár az akcentusát is megváltoztatta, ettől még senki sem tartja amerikainak Joss Stone-t, aki szerencsétlen csillagzat alatt született harmadik lemezén nem tudja beváltani az ígéretét és megmutatni az igazi énjét. Nick Cave és a torschlusspanik igazi mocskos rocklemezt szült, míg az LCD Soundsystem tovább megy a maga útján a punk szellemiségű diszkójával. Ezenkívül Tracey Thorn, Type O Negative, !!! a lemezajánlóban.

Grinderman: Grinderman

Várakozások: Nick Cave idén tölti be az ötvenet, s hogy nem viseli jól az öregedést, annak ékes bizonyítéka legfrissebb zenekara, a Grinderman. Már a 2004-es Abbatoir Blues-on érezhető volt, hogy a búskomor dalszerző új utakat keres, és teátrális, költői dalai helyett inkább a rockosabb hangzás uralta az album első felét. A Grinderman nevű sideproject debütje pedig egyenesen garázs-rock lemezként lett beharangozva: "mocskosszájú, zajos és szőrös" zenét ígért a - stílszerűen - harcsabajszot növesztett Cave. A Bad Seeds tagokból álló zenekar - a hegedűs-gitáros Warren Ellis, a basszusgitáros Martyn P. Casey és a dobos Jim Sclavunos - Cave első bandája, a goth-punk Birthday Party örökségét szándékozik megidézni, a rajongók nem kis meglepetésére.

Eredmény: Kérdés persze, mennyire lehet éltes családapaként hitelesen visszatérni a Birthday Party drogoktól átitatott, szuicid gótikus rockjához, vagy egyáltalán érdemes-e ilyesmivel próbálkozni. Szerencsére a Grinderman bemutakozó lemeze nem reprodukálni akarja a húsz évvel ezelőtti zenekar hangzásvilágát, csak ihletet merít belőle. Az alig egy hét alatt felvett anyag magán visel ugyan néhány jellegzetes BP-s stílusjegyet, érezhetőek rajta no-wave és poszt-punk hatások, ám sajátos stílus jellemzi, amelyet nagyban meghatároz Nick Cave infantilis gitárjátéka (aki alig néhány héttel a lemez felvétele előtt kezdett a hangszeren játszani) és üdítően önironikus szövegei, valamint a zenésztársak is hozzáteszik a magukét (nyomokban érezhető Warren Ellis instrumentális triójának, a kísérleti Dirty Three-nek a szelleme is). Épphogy az élemedett korral vet számot a fiatalos dühvel zajongó számok nagyja: az album egyik kiemelkedő dala, a No Pussy Blues például mélyen ironikusan mesél a vigasztalan helyzetről, amikor a megvénült művész-alterego akárhogy tüsténkedik is rajongója körül, az csak nem akar belemenni a szexuális aktusba. A szikár, nyers hangzást torzított gitárok, sok feedback és törzsi dobok erősítik, a Honey Bee vagy a Love Bomb pedig jobban emlékeztet a Stoogesra, mint bármire Nick Cave szólómunkásságából.

Olyan, mint: Egy végtelenül szórakoztató és termékeny kapuzárási pánik.

Kinek ajánlható: Azok is újra felfedezhetik Nick Cave-et, akik korábbi lemezeinek posztmodern balladáit már unalmasnak találták.