Járay Jenő

Az orvostudomány csodája: a szervátültetés

III. A szervátültetés fejlődése

5. ábra

A szervátültetésben további fontos állomás volt a műszervek megalkotása. A műszerv kifejezést óvatosan említeném, hiszen a szerveket ember által alkotott eszközökkel mind ez ideig hiánytalanul nem tudtuk pótolni. Nem rendelkezünk műszívvel, mely a beteg számára hosszú életet biztosítana, nem rendelkezünk műtüdővel, de lélegeztetni tudunk. A műmáj szintén nincs a lehetőségek tárházában, csupán csak különböző dialíziskombinációkkal próbáljuk a májat helyettesíteni, de a máj által termelt több mint 2000 enzimet nem tudjuk pótolni, hogy csak a legalapvetőbb problémákat említsem.

6. ábra

További tényező az immunológia fejlődése, mely lehetővé tette a pontosabb donor-recipiens pár egyeztetést. A vércsoportok jelentősége már korán kiderült, és ma is ez az alapja a kiválasztásnak. Az immunológia fejlődése a II. világháború alatt kezdődik, amikor is Peter Medawar lezuhant és összeégett pilóták bőrét próbálta pótolni, miután korábban biológusként nyúl-bőrátültetéssel foglalkozott, nem sok sikerrel.

7. ábra

Az ekkor induló állatkísérletek kiderítették, hogy vannak bizonyos egyedek, akikben megtapad a bőr, és vannak, akikben a bőr rendkívül gyorsan kilökődik, elhal. 1952-ben Jean Dauset felfedezi többször szült nők és sok vért kapott egyedek esetében, hogy vérükben fehérvérsejt-ellenanyagok mutathatók ki. 1962-ben Felix Rapaport rájön, hogy a fehérvérsejtek különböző csoportjai befolyásolják a bőrátültetést. 1963 és 1975 között az előbb említett Dauset Franciaországban emberi bőrátültetést végez 1000 önkéntesen kísérleti körülmények között, és felfedezi, hogy az emberi fehérvérsejteknek különböző csoportjai vannak. Ezek az ún. humán leukocita antigének (7. ábra). Ez a csoport, mely a szervezet védekezőképességéért felel, rendkívül variábilis. Ezt a rendszert gének kódolják, melyek a 6-os kromoszóma rövid karján találhatóak, melyből minden egyedben 6 van. Hármat édesapánktól, hármat édesanyánktól öröklünk a mendeli szabályok szerint. A genetikai sokszínűség azt vonja maga után, hogy amikor egy adott donorhoz szervátültetésre váró recipienst keresünk, a keresett populáció lélekszámának legalább 15-20 ezer között kell lennie ahhoz, hogy egy immunológiailag csaknem azonos várakozót találjunk. Ez a magyarázata annak, hogy minél több a várakozó, annál jobb egy adott donorhoz a kiválasztás immungenetikai szempontból. E megállapításáért Dauset 1950-ben Nobel-díjat kapott.

8. ábra

9. ábra