Értesülések szerint nem csak az utcagyerekeknek kell részt venniük fizikai munkával a rezsim működtetésében. Egy ENSZ-jelentés szerint, lényegében
valamennyi gyereket bevonják valamilyen mértékben a munkába, mire betölti 16. életévét.
Egyes források alapján, 8 és 12 éves koruk között főleg az iskolájuk karbantartásával kapcsolatos feladatokba kapcsolódnak be. Más értesülések arról adnak hírt, hogy tanítási idő után mezőgazdasági területeken dolgoznak, vagy tanáraikkal együtt tüzifát gyűjtenek. A hírek szerint a rezsim növeli a gyerekek részvételét a különböző kétkezi munkákban is, így például jó eséllyel már kőfejtőkben is dolgoztatnak egészen fiatalokat is.
A vészhelyzetek pedig néha kényszerlépésekre sarkallják az államot. Az idei, a mezőgazdaságot sújtó szárazságot például úgy próbálták enyhíteni, hogy végzős középiskolásokat és főiskolai hallgatókat vezényeltek ki kézi vízhordásra a földekre, minden reggel 5 és délelőtt 10 óra között. Történt ez annak ellenére, hogy ezzel egyidejűleg az állami propagandagépezet több mint 2000 vízpumpa rendszerbe állításáról adott hírt.
Még a jó songbunnal bírók is
A songbun egy sajátos és komplex, a kívülállók számára nehezen átlátható osztályozási rendszer az észak-koreai társadalomban. Az egyén gazdasági, szociális, politikai hátterére, illetve családjának körülményeire alapul, és lényegében meghatározza az egyén társadalmon belüli érvényesülési lehetőségeit (tanulás, munkavállalás), vagy olykor azt is, mekkora adag ételhez juthat. Az értesülések szerint különösen árulkodó jel az, hogy még a rendszer szempontjából jó songbun-nal rendelkező gyerekek sem mentesülnek egyes fizikai munkavégzési feladatok alól. Mindez azt mutatja, drasztikusan szűkül az önellátást valló diktatúra mozgástere.Nincsenek egészen pontos információk arról, hogyan alakul a társadalom alsóbb osztályaiból kikerülő gyerekek sorsa a munka vonatkozásában. Az viszont valószínű, hogy sokukra néhány éven át (egyes források szerint tíz éven át) bizony rossz sors vár.
Észak-koreai disszidensek szerint
a szegényebb családok gyermekei 16-17 éves korukban nem egyszer szüleikkel együtt kerülnek munkatáborba,
hogy ott brigádokba szervezve dolgozzanak. Ezek közül is az egyik leghírhedtebb a Yodok nevű tábor, ahol több forrás megerősítette, hogy emberhez nem méltó módon dolgoztatják a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt. A kijelölt termelési normáktól való elmaradás súlyos büntetést von maga után, korosztálytól függetlenül. Sokan később ezért választják önként is a katonaságot (függetlenül a kötelező szolgálattól), mivel a látszatra sokat adó vezetés általában a hadsereg megfelelő ellátását előnyben részesíti a lakosságénál. Ugyanakkor valószínűsíthetően a katonák helyzete is sokat romlott az utóbbi időben, ahogyan azt a nemrégiben napvilágot látott videó is mutatja. A felvételen egy észak-koreai katona szökik át a demilitarizált zónán délre - függetlenül a szökés során szerzett sebesüléseitől is, a dél-koreai orvosok szerint nagyon rossz állapotban van, részben az alultápláltságnak köszönhetően.
Az árvaházban nevelkedő gyerekek jelentős része számára eleve egyetlen, amolyan kötelezően választandó lehetőség a katonai szolgálat.
A gyerekeket érintő észak-koreai kényszermunka nagyságrendjét még becsülni is nehéz, érdemi adatok nincsenek.
A kényszermunka-táborokban dolgozó felnőttek számát 2016-ban 1,1 millióra becsülte egy jelentés, ez nagyjából a teljes lakosság 5 százaléka.
Nem ez a diktatúra az egyetlen, ahol a gyerekmunka, vagy a gyerek-kényszermunka valós probléma. Ázsia és Afrika több országában létező gyakorlat a gyerekeket felnőttként dolgoztatni.