Örül a piac a reformhíreknek, megugrott az olajár

Lassan körvonalazódnak a februárra ígért reformintézkedések, tovább keménykedik az MNB, újra 100 dollár felett az olaj ára, kezdi öszeszedni magát az eurózóna - heti gazdasági összefoglaló Barta Györgytől, a CIB Bank elemzőjétől.

Kicsit fellélegezhetett az eurózóna

Bár az eurózóna perifériáján a hozamok és a CDS-jegyzésárak még mindig veszélyes területen mozognak, és a hosszú távú finanszírozhatóság kockázataira hívják fel a figyelmet, az utóbbi időben a piac - megszánva a vontatottan és csikorgóan működő EU-bürokráciát - mintha hagyna egy lélegzetvételnyi időt a politikusoknak az átfogó megoldás kidolgozására. Ehhez hozzájárulhatott az is, hogy a közös európai stabilitási alap első kötvénykibocsátása kiválóan sikerült, jelezve, hogy számos befektető - köztük például ázsiai jegybankok is - kételkedik a pesszimistább sztárközgazdászoknak az euró összeomlását vizionáló forgatókönyveiben. A piac értékelte azt is, hogy - bár heves viták közepette, de - felmerültek konkrét megoldási javaslatok is, mint például a közös kötvénykibocsátáson keresztül a kockázatok terítése, a mentőalap méretének növelése, vagy a hitelezési és eszközvásárlási lehetőségek bővítése.

A csend megtévesztő, hiszen a viharfelhők természetesen nem vonultak még el, az euróövezet hírnevét a válságnak ez a hulláma igencsak megtépázta. Ez tűnik ki az Eurobarométer felméréseiből és a korábban az eurózónába igyekvő kelet-európai politikusok kevésbé lelkes nyilatkozataiból is. Továbbra is téma maradt egyes tagországok adósságainak átstrukturálása és a veszteségeknek részben a magánbefektetőkre történő áthárítása (azt követően, hogy több ország már így is óriási mértékű államközi segítséget kapott). A szorgalmazott - és versenyképességet javító - szerkezeti reformok mindemellett nyögvenyelősen és óriási társadalmi ellenállás közepette haladnak a válság előtti jobb időket gyorsan megszokó dél-európai országokban. A széthúzás a valutaunión belül óriási: Németország már megelégelte, hogy mások felelőtlensége miatt ő fizeti a cechhet, és hogy reálgazdasági értelemben is jóformán csak ő húzza igazán a közösség szekerét.

Kérdés, hogy fent tud-e így maradni az egységes eurózóna. Mi egyelőre nehezen tudjuk elképzelni, hogy hogyan nézne ki egy tag kilépése az övezetből, hiszen erre még nem volt példa, konkrét mechanizmust nem is dolgoztak ki rá, a kilépő ország lakosságának pedig feltehetően komoly egyszeri sokkot jelentene a folyamat. Egyelőre az EKB is minden erőfeszítést megtesz azért, hogy fenn tudja tartani egy egységes Európa látszatát, miközben világosan látszik, hogy ugyanaz a monetáris politika nem felel meg a gazdaságilag divergens térségeknek. Közös fiskális politika nélkül - melyhez egyelőre még mindig nincs meg a kellő politikai akarat - az európai gazdaságpolitika pedig megmarad félkarú, tehetetlen óriásnak.