Örül a piac a reformhíreknek, megugrott az olajár

Lassan körvonalazódnak a februárra ígért reformintézkedések, tovább keménykedik az MNB, újra 100 dollár felett az olaj ára, kezdi öszeszedni magát az eurózóna - heti gazdasági összefoglaló Barta Györgytől, a CIB Bank elemzőjétől.

Az MNB és az inflációs kockázatok

A héten több MNB-kommentár is érkezett, melyekben a jegybankárok kiálltak a november óta végrehajtott kamatemelések mellett, másrészt óva intették a monetáris tanács leendő tagjait attól, hogy az inflációs cél emelése mellett kardoskodjanak.

Ahogy azt láthattuk, az MNB meglepően korai időpontban kapcsolt "héja üzemmódba", késő őszi kamatemelésével az egész régiót megelőzte. A nyersanyag- és élelmiszerárak alakulását nézve tagadhatatlan, hogy nőttek a felfelé mutató inflációs kockázatok, bár az ilyen jellegű külső inflációs sokkokra alig vagy egyáltalán nem tud hatni a magyar monetáris politika. A cost-push tényezőkre csak esetleges második körös hatások esetében - például elszabaduló inflációs várakozások miatt - kell reagálnia a jegybanknak.

Bár előfordulhat, hogy az ilyen árátszivárgásokra utaló jelek megjelennek (a jegybanki stáb is számol velük), nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a belső kereslet még mindig erőtlen, a kapacitáskihasználtság rendkívül alacsony, és érdemi béroldali inflációs nyomást sem láthatunk. A vállalatok árérvényesítő képessége is gyenge, tehát a válságadókat is csak korlátozott mértékben tudják majd áthárítani a fogyasztók felé.

A piaci folyamatok nem indokolnak egyelőre további szigort. Az euróárfolyam egészen a kellemesnek mondható 270 forintos szint környékére jutott, a hozamszintek is enyhültek, és a CDS-jegyzésár is meggyőzőbben lejjebb tudott csúszni. Egyelőre a külső hangulat is meglehetősen kedvező, a belföldi fiskális kockázatok csökkenőben vannak, így erről az oldalról sem látunk erős érvet a kamatemelésre. A tanács is már megosztottabbnak tűnt a januári döntéskor, Karvalits Ferenc már több eddigi emelést sem támogatott. A februári döntés tehát a sok egyedi, év eleji tényező által torzított januári inflációs adaton múlhat, mi most is inkább a tartást szorgalmaznánk.

Ami érdekesebb, az az, hogy a tanács összetételében beálló változás márciustól egy "galamb" többségű testületet eredményezhet, tehát érdemben alábbhagyhat az eddigi emelési kedv. Az új többségű tanács tagjaival kapcsolatban még megy a piaci találgatás. Annyit biztosan állíthatunk, hogy az új tagoknak sem áll majd érdekükben elszállni hagyni a forintot, a devizahitelesekre gondolva. A monetáris politika mozgásterét - a tagok személyétől függetlenül - elsősorban a fiskális politika minősége határozhatja meg továbbra is. Bár az inflációs célkövetés rendszere vitatható hatékonysággal működik nálunk, az inflációs célérték meglebegtetett emelését rendkívül rossz ötletnek tartjuk. Egy jegybank fő tőkéje elsősorban a hitelessége, a célérték - a fő horgony - emelése pedig azt ismerné be, hogy az MNB nem tett eleget a vállalásának. Mindemellett bízunk abban is, hogy a jegybanki függetlenség nem sérül olyan mértékben, hogy az a befektetők szemében csorbát ejtene az intézmény hírén.