Segítő és pusztító turizmus

A Délkelet-Ázsiában december 26-án pusztító cunami kapcsán ismét felerősödtek azok a viták, amelyek a fenntartható fejlődés lehetőségeiről és feladatairól szólnak. A szökőár által érintett térségek közül leginkább a fejlődő országok - közülük is elsősorban az ún. apró szigetek fejlődő államai (SIDS - Small Island Development States) - számíthatnak hosszan tartó negatív gazdasági hatásokra, de a térség fejlettebb gazdaságai is - India, Thaiföld - komoly erőpróbák elé néznek. Ezekben az államokban létkérdés a fenntartható fejlődéshez szükséges társadalmi, gazdasági és szociális reformok véghezvitele.

A turizmus - gazdasági és környezeti hatásainál fogva - tökéletesen alkalmas arra, hogy megsemmisítse vagy adott esetben újjáélessze a helyi kultúrákat. Ez utóbbi egyben fő feladata is. A fenntartható turizmus feladata nem csupán egy hosszan tartó, működőképes és nyereséges iparág létrehozása, de annak biztosítása is, hogy a fogadó országok, területek kultúrája és környezeti egysége fennmaradjon.

A Sustainable Development International tanulmánya szerint a fenntartható turizmus elfogadja és nem megsemmisíti vagy kihasználja a helyi kultúrákat. A turistákat ugyan nem szükséges teljesen elzárni a helyi lakosságtól, de utóbbiaknak biztosítani kell olyan területet, ahol az idegen hatások nélkül élhetik életüket, követhetik hagyományaikat.

Forrás: http://tunturisusi.com/robinsoncrusoe/

Az SIDS-államok a már említett gazdasági és környezeti problémák mellett jelentős szociális nehézségekkel is küzdenek. Például az egészségügyi ellátások fejlődésével, a lakosság élettartamának növekedésével, illetve a gyermekszületések számának gyarapodásával ezek az államok a fejlett országokhoz hasonlóan a túlnépesedés problémájával szembesülnek. Jelenleg 43 állam és terület tartozik az SIDS kategóriába, ugyanakkor a Föld népességének mintegy 5 százaléka él ezen szigetek valamelyikén. Ezért a népesség számának növekedése a sziget-államokon sokkal nagyobb probléma, mint a szárazföldi országok esetében, már csak a természeti erőforrások és a földterület korlátozottsága miatt is.

A túlnépesedés számos további gond elé állítja az SIDS-államokat, elég csak arra gondolnunk, hogy ezeknek az embereknek lakóhelyet kell biztosítani, utakat, csatornákat kell építeni, biztosítani kell a lakosság számára az oktatást, az egészségügyi ellátást és kultúrájuk megőrzésének esélyét is. Ezeken a területeken korlátozottak a szigetországok kormányainak lehetőségei, megint csak a szűkös források miatt.

Szintén komoly problémát jelent, hogy a hiányos oktatási és szociális rendszerek miatt a képzett szakemberek vagy tanulni vágyó fiatalok elhagyják szülőföldjüket, és külföldön próbálnak szerencsét. Így épp az a tényező - a képzett értelmiség - hagyja el ezeket az országokat, amely a korlátozott lehetőségek mellett a fejlődés egyik elősegítője lehetne.

Az SIDS-államok problémája összegezve így éppen az, hogy míg a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében erősen a külvilág segítségére vannak utalva, addig a külső hatások, a globalizáció épp ezeknek a törékeny gazdasági, környezeti és szociális rendszereknek a tönkretételét is okozhatják

Vas László