Segítő és pusztító turizmus

A Délkelet-Ázsiában december 26-án pusztító cunami kapcsán ismét felerősödtek azok a viták, amelyek a fenntartható fejlődés lehetőségeiről és feladatairól szólnak. A szökőár által érintett térségek közül leginkább a fejlődő országok - közülük is elsősorban az ún. apró szigetek fejlődő államai (SIDS - Small Island Development States) - számíthatnak hosszan tartó negatív gazdasági hatásokra, de a térség fejlettebb gazdaságai is - India, Thaiföld - komoly erőpróbák elé néznek. Ezekben az államokban létkérdés a fenntartható fejlődéshez szükséges társadalmi, gazdasági és szociális reformok véghezvitele.

A turizmus nemcsak mentőövet jelenthet az SIDS-államok számára, de tovább is rombolhatja a környezetet, elég, ha csak arra gondolunk, hogy egy adott területre viszonylag rövid idő alatt hatalmas mennyiségű ember áramlik, és ezek az emberek az általuk elköltött pénzen kívül szinte semmiben nem járulnak hozzá átmeneti környezetük javításához. Ez már önmagában jelentős nyomást jelent az adott környezetre, és nem helyettesítheti az állandó lakosság által hozzáadott - anyagi és természeti - befektetéseket. A turisták és a turizmus jelenléte leggyakrabban azt jelenti, hogy a vendégek kihasználják a természetes környezetet, megfosztva a területet természetes forrásaitól - a vendéglátók pedig akaratlanul is segédkeznek ebben, hogy még több vendéget csábítsanak az adott helyszínre és így nagyobb profitot realizáljanak.

Forrás: [origo]

A turizmusnak - bármilyen furcsa is - hasonló hatása van a természetes környezetre, mint a szegénységnek vagy a rosszul tervezett épített környezetnek. A turisták fokozottan szennyezik a környezetet, az iparág kihasználja a természeti forrásokat, például a zöld területek, védett tengerpartok beépítésével. A nem fenntartható turizmus saját magát károsítja, éppen ezért az utóbbi időben jelentős fejlődést jelent, hogy a piac szereplői felismerték: anyagi érdekük fűződik a helyi környezet megőrzéséhez.

Az apró szigetállamoknak számos környezeti tényezővel kell megküzdeniük a működőképes társadalom és gazdaság fenntartásához. A szigetek és a szárazföld között meglévő egyik legfontosabb eltérés az élővilág különbözősége. A szigeteken őshonos fajok hajlamosak arra, hogy helyi környezetükhöz alkalmazkodjanak, és ahhoz vannak hozzászokva, hogy viszonylag csekély számú rájuk veszélyes versenytárssal és ragadozóval kell szembenézniük. Ezért a szigeteken élő állatok és növények jóval sebezhetőbbek, könnyebben pusztulhatnak ki. Például az 1600 óta kipusztult madárfajok 90 százaléka valamelyik szigeten volt őshonos, ami jól mutatja, hogy ez az élővilág mennyire védtelen a külső behatásokkal vagy idegen fajokkal szemben. A közlekedés fejlődésével igen egyszerűen juthatnak el ezekre a szigetekre nem őshonos növény- és állatfajok - gombák, rovarok, rágcsálók -, amelyek aztán nagy pusztítást végezhetnek ott. Az őshonos fajoknak alacsony az ellenálló képességük a külső hatásokkal szemben, aminek következtében az idegen fajok gyorsan szaporodhatnak, tönkretéve a helyi flórát és faunát.

Az SIDS-országok fokozottan védtelenek a klímaváltozással vagy a tengerszint emelkedésével szemben is. A globális felmelegedés és a sarki jégsapkák olvadása komoly és folyamatos fenyegetést jelent a szigetek számára, amelyek - például a Maldív-szigetek esetében - csak egy-két méterre emelkednek ki a tengerekből. Ezek a földdarabok sokkal jobban ki vannak téve az eróziónak is, mivel a területük nagy részét tengerparti szakaszok teszik ki, amelyek az ár-apály jelenség és a folyamatos hullámzás miatt fokozottan pusztítják az amúgy is kis alapterületű szigeteket.

Az a tény, hogy a szigeteket víz veszi körül, a sok előny mellett számos veszélyforrást is rejt magában. Az egyik legnagyobb veszélyforrást a többé-kevésbé rendszeresen bekövetkező, különféle fajtájú és erősségű természeti katasztrófák jelentik. A földrengések, szökőárak, földcsuszamlások, árvizek, hurrikánok és vulkáni kitörések sokkal gyakoribbak a szigeteken, mint a szárazföldek belsejében. A világ 25 természeti katasztrófa által legveszélyeztetettebb országának mintegy fele valamelyik SIDS-ország.

A természeti katasztrófák által okozott károk hatalmasak és sokszor helyreállíthatatlanok. A decemberi indiai-óceáni szökőár az első hivatalos becslések szerint mintegy 675 millió dolláros kárt okozott az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint Indonéziának, egyebek között a korallszirtek, a mangróveerdők elpusztítása és mezőgazdasági területek eltűnése miatt.

Az emberi veszteségen túl a szökőár jelentős mértékben megváltoztatta Indonézia part menti környezetét, károsította az ökoszisztémát. A december 26-i földrengés és nyomában a szökőár a becslések szerint Aceh és Észak-Szumátra korallszirtjeinek 30 százalékát károsította meg. Ezt a veszteséget 332 millió dollárra értékelik a szakértők. A huszonötezer hektárnyi mangróveerdő elpusztulása 118 millió dolláros kárt jelent. Elpusztult a mintegy 50 ezer hektárnyi erdőség egyharmada is.

A természeti kincsek tekintetében is jelentős hátrányban vannak a szigetországok. Kis területük miatt korlátozott mennyiségben - vagy egyáltalán nem - áll rendelkezésre édesvíz és művelhető földterület. Ezenfelül - a törékeny ökoszisztéma miatt - ezek az államok képtelenek biztosítani természetes szükségleteiket anélkül, hogy komoly negatív hatást fejtenének ki környezetükre és ezen keresztül jövőjükre is. Ezért elsőrendű fontosságú számukra az alternatív energiaforrások fejlesztése, mivel ezen államok gazdasága jelenleg a tengerben kitermelt kőolajszármazékokra támaszkodik.

Egy korlátozott természeti kincsekkel rendelkező államnak különösen nehéz biztosítania a növekvő népesség számára a szükséges vízmennyiséget és egészségügyi ellátást. Az SIDS-országok számára az egyik legégetőbb probléma a szükséges mennyiségű friss ivóvíz beszerzése, biztosítása, a geológiai kényszer miatt a populáció kontrollálása, a meglévő természeti kincsek hatékony elosztása annak érdekében, hogy élhető feltételeket biztosítsanak a helyi lakosság számára. A természeti környezet és a természetes ásványkincsek fenntartható használata éppen ezért létszükséglet, és a túlélést biztosítja az SIDS-országok számára.