Kovács Patrícia: Sok hülyeséget gondoltam magamról

Kovács Patríciát, a Szerelemtől sújtva és a Kilenc és fél randi bájos, szőke főszereplőjét késő este, vígszínházi fellépése után faggattuk a Filmszemlén bemutatott két filmjéről (Szélcsend és Presszó 10 év), szabadúszó éveiről, és arról, hogy milyen érzés az ország bankreklámos anyukájának lenni. A törékeny és őszinte színésznő természetes nyíltsággal mesélt a napokban bulvárhírré dagadt friss eljegyzéséről, hogy miért a női nézőktől kap leveleket és, hogy milyen érzés, ha a saját osztályfőnöke játssza a szeretőjét.

- Egyformán boldognak tűnik a magán- és a szakmai életed, ezért is szorul némi magyarázatra, amit a Beszélj hozzád! rovatunkban üzentél tizenhat éves önmagadnak: "Amit elképzeltél, hogy mi lesz, az egyáltalán nem olyan, próbálj meg a legrosszabbra gondolni."

- Kamaszként naiv voltam és azt gondoltam, hogy az égiek mindent könnyen adnak, mert egy olyan szerencsés lány vagyok. Meg aztán a Szemlén kérdeztetek, a Szélcsend bemutatója előtt, és abban a hangulatban leginkább az jutott eszembe, hogy azért ez nem könnyű. Nehezem viselem magamat a vásznon és a filmbemutatókon általában bizonytalan vagyok, mert az agyamban egy teljesen másik film pörög, mint amit végül összevágtak.

- Tizenhat évesen már játszottál valahol?

- Igen, tizennégy évesen kerültem az Operett Színházba és az akkor nagyon menőnek tűnt. Magántanuló lehettem a gimnáziumban, felnőttes életet élhettem, volt keresetem. Szentpéterváron forgathattam egy amerikai filmet.

- A középiskola után negyedik próbálkozásra vettek fel a Főiskolára. Végig hittél abban, hogy sikerülni fog?

- Ötödszörre nem jelentkeztem volna. Az utolsó felvételire azzal a nyugalommal mentem el, hogy többször már nem jövök, úgyhogy jól gondolják meg a dolgot. Nem görcsöltem annyira, mint az első három alkalommal, mert úgy tűnt, hogy belőlem talán már akkor is színésznő lesz, ha nem végzem el a Főiskolát.

- Igaz, hogy ezen a sikeres felvételin Eszenyi Enikősre vetted a figurát?

- Volt bennem egy kis zavar. A felvételire össze kell válogatnod egy anyagot, ami téged jellemez, és akkoriban elég sok hülyeséget gondoltam magamról. Az első alkalommal például görög hősnő monológokat vittem. Nem is voltam jó, nem is vettek fel. Aztán negyedszer Ascher Tamás készített fel, ránézett az anyagomra, és mondta, hogy ez egy nagy tévedés, hogy szedjem le a sminkemet, ne fessem feketére a hajamat, legyek okos, és keressem meg, hogy épp miben van hiány, mert bármit is gondolok magamról, én egy igazi fiatal, szőke komika vagyok. Végignéztük, hogy Eszenyi Enikő a húszas éveiben milyen szerepeket játszott, és azokból válogattuk a monológokat.

- A főiskolai osztályod híresen összetartó. Olyannyira, hogy a mai napig minden évben egyszer összejöttök és színpadra viszitek egyikőtök életét. Nyáron te voltál a soros, és teljesen szabad kezet adtál a többieknek, hogy megmutassák milyennek láttak és látnak téged. Honnan ez a nagy bizalom és őszinteség közöttetek?

- Egyszerűen jól válogatták össze az osztályt, hiszen eredetileg nem mi akartunk egy közösség lenni. Persze nekünk is voltak hullámvölgyeink, egy rémes fél év, mikor mindenki mindenkit utált. Aztán Máté Gábor és Horvai István jól összerázott bennünket és megtanítottak arra, hogy ez egy csapatjáték. Szerintem bármelyikünk, bármilyen közösségbe is került a főiskola óta, nagyon hasznos tagja lett annak. Sok jó dolgot elmondhatok az osztálytársaimról, de szerintem az a legfontosabb, hogy mi nagyon tudunk dolgozni és közben figyelni a többiekre.

Nézz még több képet Kovács Patríciáról! | Fotó: Hektor

- Azelőtt kevésbé voltál csapatjátékos?

- Azelőtt önző voltam. Most meg sokszor annyira figyelek mindenkire, hogy időnként le kell állítanom magam, mert rengeteg energiát igényel. Eljön az a pont, amikor be kell kicsit zárkóznom, máskülönben szétaprózódom.

- A rólad készült darabban életed több intim részlete is nyilvánosságra került. Szerinted miért nem kerekedett belőle szaftos bulváresemény?

- Leginkább persze azért, mert nem is annak szántuk. Nálam rend van a polcon a kapcsolatomban, az elmúlt kapcsolataimban, a családomban és ezekről mindent őszintén meg is osztottam az osztálytársaimmal. Ezáltal tudtuk felemelni az egészet és azt mondani, hogy ez egy játék.

- A Kovács Patrícia című színdarab sokat változtatott Kovács Patrícián mint színésznőn?

- Nagyon sokat. Az érzelmeimet illetően elég szemérmes és fegyelmezett színésznő vagyok. Most már vágyom egy olyan szerepre, amiben teljesen le kell vetkőznöm lelkileg. A színházban sokszor előfordult, hogy nem engedtem el bizonyos korlátokat, visszafogtam a könnyeket, a csúnyaságokat, eltartottam magamtól az elesettséget. Lehet, hogy ezt a nézők nem vették észre, de pontosan tudom, hogy vannak adósságaim.

- Előkerült a darabban Herendi Gábor Lora című filmje, aminek a főszerepével sokáig hitegettek, végül mégsem te kaptad meg. Mi történt pontosan?

- Elkezdtem castingolni a szerepre és hamar kiderült, hogy én fogom játszani Lorát. Végigcastingoltam, kik legyenek a barátnőim, a szerelmeim, egy hónapja dolgoztam egy lánnyal, aki felnőttként vakult meg, már megvoltak a ruháim is. Aztán egy héttel a forgatás előtt behívott Herendi Gábor és közölte, hogy mégsem enyém a szerep. Az akkor rémes volt, de most már azt gondolom, hogy ennek így kellett történnie, mert szörnyű lett volna úgy végigforgatni a filmet, hogy Gábor nem hozza meg ezt a döntést. Azt viszont azóta sem beszéltük meg, hogy miért bizonytalanodott el. Akkor ugyan mondott nekem valamit, de nem vagyok biztos benne, hogy az volt az igazság.

- Kárpótoltak téged bármilyen formában ezért a fél évért?

- Kaptam egy kisebb összeget azért, mert feljártam Egerből.

- Sas Tamás viszont rád osztotta a főszerepet a Szerelemtől sújtvá-ban. Harmadéves voltál, a film egyszemélyes kamaradarab, mennyire rémisztett meg a feladat?

- Egyáltalán nem. Ha most kapnék egy ilyen ajánlatot, akkor megijednék. De egy héttel a forgatás előtt derült ki, hogy enyém a szerep és fogalmam sem volt róla, hogy ez mekkora feladat. Közben pedig teljesen rábíztam magam a Tamásra meg a Ragályira és azt gondoltam, hogy ha leégünk, akkor az az ő felelősségük. Egyszerűen csak mondtam, amit kértek, úgy ahogy kérték. Ha ott felfogom, hogy miről van szó, akkor leállítom az egészet és kérem, hogy próbálhassunk hónapokig. Fontos nekem ez a film, csomó fesztiválon voltam vele a világban, nagyon sokat tanultam közben a filmforgatásról. És a mai napig kapok leveleket olyan nőktől, akiknek sokat jelent.

Nézz még több képet Kovács Patríciáról! | Fotó: Hektor

- Az osztályfőnököd, Máté Gábor játsza benne a szeretődet. A jelenléte segített vagy inkább feszélyezett?

- Inkább furcsa volt, sokat nevettünk azon, hogy akkor mi most szerelmespárt alakítunk. De mikor odajött a forgatásra és a közelemben volt, annak nagyon örültem.

- A Szerelemtől sújtva után mennyire bíztad el magad? Úgy képzelted, hogy innentől kezdve özönleni fognak a jó ajánlatok?

- Persze, hogy úgy gondoltam. Figyelmeztetett is a Ragályi, hogy ez még nem jelent semmit. És utána három évig nem is forgattam.

- Mikor eljöttél Egerből és szabadúszó lettél, volt egy elég nehéz, mellőzött időszakod. Szívesen kiírnád az életedből vagy tanulságosnak tartod?

- Jó kis pofon volt. A Lora-ügy, meg a reklám, amibe beleugrottam. Ezt ugyan nem bántam meg, de voltak miatta álmatlan éjszakáim.

- Mielőtt elvállaltad?

- Nem, inkább utána, mikor hirtelen én lettem a bankreklámból ismert anyuka. Néha ezt ma is érzem. Nem hittem, hogy ennyire rám fog ragadni. Viszont nem volt olyan szerep, amit ezért ne kaptam volna meg.

- Később Sas Tamással forgattad az S.O.S szerelme!-t, a Kilenc és 1/2 randi-t, most a Szélcsend-et és a Presszó 10 év-et. Elolvasod még a forgatókönyvet mikor ő hív, vagy vakon megbízol benne?

- Elolvasom. A könyvek persze változnak. A Presszó 10 év-ben eredetileg benne sem lettem volna, akkor hívott Tamás, amikor kiderült, hogy Karina nem vállalja. A Szélcsend legelső verziójában pedig Pálmai Anna karakterét játszottam volna.

- Jobb így, hogy végül a másik lány, Eszter bőrébe bújtál?

- Ez egy nehéz dolog. Még életemben nem szenvedtem szereppel annyit, mint a Szélcsend Eszterével. Ezeket a nőket önmagunkból kellett megfogalmaznunk és én nem ilyen lány vagyok. Eszter egy visszahúzódó, érzelmeit nem kimutató alak, ellentétben velem.

Nézz még több képet Kovács Patríciáról! | Fotó: Hektor

- Jelzed a rendezőnek, ha úgy érzed, hogy a szöveged idegenül hangzik a szádból?

- A Szerelemtől sújtvá-ban sokat átírtunk és kicsit a Szélcsend-nél is. Sokak szerint nem eleget. Nem igazán tudom, hogy mit gondoljak, mert fontos volt nekünk ez a forgatás. Filmes életem legjobb huszonegy napja volt, nagy szövetség alakult ki közöttünk. Őrült rohanás, de közben elképesztően koncentrált figyelem és intenzív energiák, amit semmi máshoz nem tudok hasonlítani. E mellett eltörpül, hogy nehezen barátkoztam meg a szerepemmel, mert nem találtam benne magamat.

- Egy interjúban említetted, hogy az alakításaidat a kritika nagyrészt elintéz annyival, hogy ügyes lány vagy. Lehet, hogy azért, mert ezekben a szerepekben nem kapsz elég teret a tehetséged megmutatásához?

- Ezt nem nekem kell eldöntenem. De általában azt látom a filmes kritikákban, hogy a legkevesebb szó a színészekről esik. Tényleg csak fényvisszaverő felületek vagyunk, miközben a színházi kritikákban több bekezdést szentelnek az alakításoknak. Sokszor pedig a színészek szemére vetnek olyat is, ami rendezői akarat. Egy ideig persze lehet kötekedni, de mi mégiscsak beosztottak vagyunk.

- Ki az a magyar filmrendező, akivel szívesen dolgoznál?

- Szász János rendezte a legkedvesebb diplomamunkámat, Csehov Platonov-ját. Azóta nem találkoztunk se színházban, se filmen, pedig vele nagyon szívesen dolgoznék. Gothárral is, meg a fiatalokkal is. Kíváncsi vagyok az új generációra, épp most fogok forgatni egy főiskolás filmben.

- Tavaly szerződtél le a Vígszínházhoz, de a Figaro házasságá-ba már korábban beugrottál. Mennyire volt félelmetes kihívás?

- Szeretek beugrani, ilyenkor hirtelen felrobban valami az agyamban. Azért is élvezem, mert a próbákon viszont türelmetlen és szemérmes vagyok.

- A darabban te vagy Susana, Figaro jegyese, akit Anger Zsolt alakít. Nem okoz problémát, hogy egykori szerelmeddel kell párt alkotnod a színpadon?

- Mindenképpen furcsa helyzet. Miután szétmentünk, volt egy kis mosolyszünet közöttünk, de aztán a színpadon megfogtuk egymás kezét és azóta is a legjobb barátom. Hat éven át összekötött minket az élet, szétmentünk, de nagyon sok mindent tudunk egymásról és ez hatalmas biztonságot ad. A főiskolás kisfilmben is szerelmespárt fogunk játszani.

Nézz még több képet Kovács Patríciáról! | Fotó: Hektor

- Azért is örültél a Vígszínházba szerződésednek, mert úgy érezted, hogy itt nem kell majd kompromisszumokat kötnöd. Hogy látod, igazad lett?

- Nekem bejött a szabadúszás is, mindig volt munkám, de ennek ellenére kerestem egy közösséget, amihez tartozhatok. Viszont két-három színházat is visszautasítottam, mert úgy éreztem, hogy képtelen lennék beilleszkedni. Viszont az Eszenyi Enikő féle Vígszínház nagyon érdekelt. Persze sok a hibaszázalék, de ebben az évadban akkor is olyan dolgok történnek itt, amik korábban sosem. Életemben nem dolgoztam annyit, mint most. Nagyon nagy energiákat kell mozgósítani, és ebben részt akarok venni.

- A vőlegényed (Gusztos Péter politikus - a szerk.) életed első civil szerelme. Mennyire játszik ez szerepet abban, hogy a saját otthoni életed jobban elkülönül a színháztól?

- Egerben ez a kettő összefolyt. Éjjel kettőkor azon téptük a szánkat, hogy egy mondat a legtökéletesebb legyen a színpadon. Aztán egy idő után rájöttem, hogy olyan vagyok, mint a farkát kergető kisegér: már nem látom se a színházat, se az életet. Azt éreztem, hogy ebbe nem akarok belehalni, élni akarom az életemet, a kutyámmal, a barátaimmal, a családommal. Olyan sok minden van a világban. Szóval már Péter előtt is erős igényem volt arra, hogy legyen civil életem is.