Köpni kell

Sas Tamás első rendezőként jegyzett játékfilmje 1998-ban a Filmszemle legjobb forgatókönyv díját, meg a legjobb elsőfilmesnek járó díjat is elvitte. Ez volt a Presszó, egy érdekes, kedves film, amiben három törzsvendégcsaj hétköznapi drámáit követhettük nyomon - végig fix kameraállásból, amitől olyan volt, mintha a néző is mindig az egyik kávéasztalnál ülne. Beszippantott a zárt tér, a három barátnő indulatainak tapinthatósága, a történet sűrűsége, a film fizikai intenzitása. A Presszó-t lehetett szeretni, de legalábbis gond nélkül végignézni. Tizenkét év elteltével a romkom műfajba átigazolt rendező ehhez az első történethez kanyarodott vissza Presszó 10 év címmel. (Azért tűnik úgy, hogy az alkotók nem tudnak számolni, mert a Presszó-ból 2008-ban egy tévésorozat is készült - az egész estés játékfilm ennek a zárásaként is értelmezhető.) A Sas Tamásból való kiábrándultság ellenére a fentiek miatt azért vártuk ezt a filmet. Aztán beültünk a moziba.Fullajtár Andrea, Söptei Andrea és Kovács PatríciaAz új film a sorozat díszletében elsősorban a tévénézőknek akar megfelelni, sokkal kevésbé azoknak, akik halványan még emlékeznek a mozifilmre. Az eredeti történetben a szerencsétlen bölcsész Bori (Fullajtár Andrea), a gyermekét egyedül nevelő Anna (Söptei Andrea) és a bolond kozmetikus Dóri (akkor Kecskés Karina, ezúttal Kovács Patrícia) pletykás, kibeszélős, közhelyes, mégis szoros barátsága egy mindhármukat szédítő férfi, Gábor (Stohl András) miatt megy tönkre. A három barátnő tíz év elteltével újra találkozik. Biztosan érdekes lenne, - ahogy az egyik szereplő szájából elhangzik - hogy az a sok szar újra felkavarodik, csak az a baj, hogy a szerzők ezt elfelejtették megírni. Van szó minden másról, van már a pultban is kamera, van új pultos lány (Herczeg Adrienn), rengeteg a sorozatból importált arc és a súlytalan történetszál, egyéb harsányság, csak hogy elterelje a figyelmünket arról, hogy miért is vettük újra elő a három lány történetét.Stohl András és Kovács PatríciaPersze Gábor megint kavar, és miután végre tényleg találkoznak, a lányok megint egymás háta mögött szervezkednek, de az egész érdektelen, üres, kevés és erőltetett. (A férfi újbóli felbukkanása után például a Bizottság Szerelem című számát ordítja részegen a kamerába a lányok mellett az egész presszóvendég sereg. Biztos mind alternatívok.) Hiányoznak a jó ritmusú, mégis belefeledkezős epizódok, a néző hiába ül most is a szereplőkkel benn a képben, legtöbbször kívül marad a hosszú, vontatott jeleneteken. Karácsony van, és érezzük, ezt az egészet Szilveszterig nem hagyják abba. Csak győzzük kibírni. Egyedül Fullajtár Andrea és Máté Gábor játéka idézi a "régi szép időket" - ezt a frázist természetesen csonttá koptatják a filmben. Azért mellettük Söpteinek meg Kovács Patríciának is van a műröhögések között egy-egy jól elkapott pillanata, és tehetsége ahhoz, hogy a gyenge szövegeket élvezhetővé formálják, ezért néhány ritka, rövid és utólag felejthető pillanat erejéig azt érezzük, a régi presszóban ülünk - de talán csak azért, mert nagyon szeretnénk. Mivel a sztori egyértelmű lezárásának hála folytatás biztosan nem lesz, vegye elő az első Presszó-t, aki nem emlékszik. Ezek után azon biztosan meg fog lepődni. ---------------Presszó 10 évRendező: Sas TamásForgatókönyvíró: Csikesz JuditOperatőr: Miklauzic MártonSzereplők: Kovács Patrícia, Fullajtár Andrea, Söptei Andrea, Stohl András, Herczeg Adrienn, Lázár Kati, Benedek Miklós, Kováts Adél, Hevér Gábor, Máté Gábor, Hernádi Judit, Kiss Mari41. Magyar Filmszemle, versenyfilm - nagyjátékfilm szekciószínes, 95 perc-----A cikk címét a Bizo