Öt film, amelytől kevés ember lesz vidám, de ők nagyon Az okostojás (Rushmore, 1999) Részletgazdagsága miatt Wes Anderson második filmje egyszeri nézésre szinte be sem fogadható, ezért nézzük meg rögtön háromszor egymás után. Bill Murray élete legjobb alakítását nyújtja a depressziós iparmágnás szerepében, a Jason Schwartzman által játszott főhős pedig csak szimplán a filmtörténet egyik legeredetibb kreálmánya. Ennyi szuperlatívusz után talán tanácsos lenne kicsit lecsillapodni, ezért fogalmazzunk úgy, hogy a soundtrack se kutya. + + + Tökéletlen idők (Dazed and Confused, 1993) Ez a film indította el a pályán Ben Afflecket, Matthew McConaughey-t, Parker Posey-t, Adam Goldberget és még egy csomó más fiatal színészt is, akik aztán nem futottak be olyan látványos kört, mint a korábban említett illetők, viszont itt mindenki a maximumot nyújta. Ha kíváncsi vagy, honnan lopják a jó ötleteket 16 éve a tinivígjátékok, akkor vedd ki a tékából a Tökéletlen idők-et! + + + Kótyagos szerelem (Punch-Drunk Love, 2002) Romantikus lelkületű bevállalós inyenceknek ajánljuk Paul Thomas Anderson varázslatos filmjét, amelyben a boldogsághoz vezető utat pár dühroham, egy rosszindulatú szextelefonos vállalkozó és egy raklapnyi puding teszi derüsebbé. A főszerepben Adam Sandler okoz döbbenetet azzal, hogy tud színészkedni. + + + A tea íze (Cha no aji, 2004) Teljesen zakkant két és fél órás japán családi történet, amelynek megtekintése annyi örömérzetet és nyugalmat halmoz fel a néző szervezetében, mintha egy jógával, masszázzsal és szusievéssel töltött szombat délutánt még egy kielégítő meditációval is megfejelne. Érdemes megjegyezni, hogy A tea íze rendezője csinálta a Kill Bill anime-betéteit, és a 2005-ös Funky Forest című agymenését is kötelező beszerezni. + + + Durr, durr és csók (Kiss Kiss Bang Bang, 2005) Robert Downey Jr. ellenállhatatlan, Val Kilmer briliáns, Michelle Monaghan zabálnivaló. Akár csodálkozhatnánk is, hogy nem lett hatalmas siker ez a film, de belátjuk, hogy a kíméletlen fekete humor, az obskúrus popkulturális utalások és a kikacsingatós zsánerparódia csak a haladó filmőrülteknek jelent kellemes szórakozást. Aki viszont már birtokolja a DVD-t, feltétlen hallgassa meg a rendező és a két férfi főszereplő kommentárját, ami legalább olyan szórakoztató, mint maga a film. |