Egy világ omlott össze

Vágólapra másolva!
Steven Spielberg új filmjét az egekig magasztalják az amerikai kritikusok, egy napon tartották a világpremiert, és mindenki úgy tesz, mintha nem vennék észre, hogy a rendező tőle nem megszokott minőségben, unalmas kliséket felvonultatva csupán annyit mutat meg, hogyan lehet földbe tiporni egy világirodalmi és egy médiatörténeti klasszikust.
Vágólapra másolva!

Valamit mégis kapunk Spielbergtől ebben a filmben, ami persze nem olyan újdonság, amilyere számítottunk - de érdekes, hogy pont egy ilyen technikai filmben jelenik meg, amelyben a néző elsősorban arra számít, hogy szuper komputer animációkat lát majd. Ez pedig az a szemszög, amelyből a történéseket látjuk: a kamera végig a főszereplő Cruise és családja körül mozog, nem közelíti meg az űrlényeket, együtt menekül a családdal, és mintha együtt félne velük ránézni az idegenekre. A kamera szemszöge és mozgása által keltett izgalom, menekülés, rémület tökéletesen illeszkedik a cselekményhez, kár, hogy maga a megoldás számtalan filmben szerepelt már, többek között a Blair Witch project-ben is.

Nem mondható, hogy Mr. Spielberg gálánsan járt volna el elődeivel szemben sem. Orson Wellesre egy tévés stábbal emlékszik meg a rendező, meg azzal, hogy egy jelenetben a menekülő tömeg egy "1930" feliratú alagútba menekül be. Van egy érdekes, szakállás-szemüveges-ballonkabátos figura is, aki vélhetően valami utalás H. G. Wellsre. És ha már H. G. Wellsnél tartunk: hadd idézzünk pár mondatot abból beszélgetésből, amit Orson Welles készített 1940-ben a brit íróval, a KTSA San Antonio rádióállomáson, a két évvel azelőtti rádiójáték kapcsán:

Orson Welles: A rádiójáték sikere a korrupt állapotnak és jelenleg, a demokráciákban tapasztalható dekadenciának köszönhető. [...] Talán nem mindenki gondolta komolyan az ügyet, a műsor által kiváltott pánikot.

H. G. Wells: Hát, maguk itt Amerikában még nem komolyodtak meg igazán, maguknak még nincs ott a sarkon túl a háború. Ezért még mindig játszhatnak egy kicsit a terror és a háborús konfliktus fogalmaival.

Orson Welles: És ez jó vagy rossz ön szerint?

H.G. Wells: Ez természetes cselekvés, amíg az ember meg nem tapasztalja az igazit.

Végül is egyben talán emlékeztet majd minket Steven Spielberg adaptációja Orson Welles rádiójátékára: a film hatására a moziból menekülő tömeg lehet, hogy felidézi majd az utcára menekülő tömeget. Persze, ez csak álom, a film ugyanis gyakorlatilag sikerre van ítélve. Ki olvas manapság olyan könyveket, mint A láthatatlan ember, és ki emlékszik olyan korszakalkotó zsenikre, mint Orson Welles? Most már csak azon lehet imádkozni, hogy Steven Spielberg nehogy ugyanezzel a svunggal készítse el az Indiana Jones negyedik részét, mert akkor tényleg egy világ omlik majd össze, bennünk is.

Kántor Endre