Alexandrosz, a felfedező

A Nagy Sándor, a hódító című film lenyűgöző időutazásra repít bennünket. A szokatlanul hiteles, mégis igen látványos alkotás életközelségbe hozza a legendás történeti alakot, aki egész népeket terelt a civilizáció új ösvényére. Megérezhetjük, mi hajtotta megszállottként Kelet felé, és azt is láthatjuk, hogy a minden néppel és emberrel szemben toleráns, határozott és dinamikus uralkodó hogyan jut el a teljes lelki és testi összeroppanásig.

Mindent egybevetve: a film életközelségbe hozza Nagy Sándor történeti alakját. Megsejthetjük belőle, milyen volt az akkori világ ura, mik voltak a céljai és milyen hatások befolyásolták tetteit. Nagy Sándort a legtöbben legyőzhetetlen hadvezérként és uralkodóként ismerik. Tény, hogy birodalma Görögországtól Indiáig terjedt, és tény, hogy talán az egyetlen hadvezér volt a történelem során, aki nem vívott vesztes ütközetet. Nagysága és igazi jelentősége azonban nem ebben állt, hanem a meghódított népek és kultúrák összekapcsolásában. Egy olyan világállamot álmodott, ahol különféle emberek, szokások és vallások békésen megférnek egymás mellett. Művének kiteljesedését, a hellenisztikus világ kibontakozását azonban már nem érhette meg.

Ahogyan azt a makedónok útját végigjáró Harold Lamb igen olvasmányos - és ezért a hozzám hasonló laikus érdeklődőknek első lépésben ajánlott - könyvében, a Világhódító Nagy Sándor-ban olvashatjuk: "...Élete utolsó éveiben egész népeket terelt a civilizáció új ösvényére, mégpedig olyan erővel, hogy azok nem térhettek többé vissza a régi, megszokott, kitaposott utakra. Szinte embertelen energiával zúzta össze korának normáit. Ezzel olyan erőket hozott mozgásba, melyek túlságosan erősnek bizonyultak ahhoz, hogy meg lehessen őket állítani. Az Alexandrosz alakját övező számos paradoxon egyike éppen az a tény, hogy életműve igazában csak a halála után kezdett hatni szemmel látható és megfogható ódon. Azok az erők, melyeket ő szabadított fel, hosszú időn át rányomták bélyegüket az emberiség történetére."

Dicséret illeti az alkotókat azért, hogy nem az egyszerűbb megoldást választották és nem egy ókori akciófilmet készítettek, hanem a lehetőségekhez képest megpróbálták mindezt érzékeltetni. A film utolsó kockáinál pedig talán azt is megérezzük, halála után milyen üressé válhatott a világ azok számára, akik ismerték és szerették Alexandroszt, minden idők egyik legnagyobb történelmi személyiségét.

Simon Tamás