Alexandrosz, a felfedező

A Nagy Sándor, a hódító című film lenyűgöző időutazásra repít bennünket. A szokatlanul hiteles, mégis igen látványos alkotás életközelségbe hozza a legendás történeti alakot, aki egész népeket terelt a civilizáció új ösvényére. Megérezhetjük, mi hajtotta megszállottként Kelet felé, és azt is láthatjuk, hogy a minden néppel és emberrel szemben toleráns, határozott és dinamikus uralkodó hogyan jut el a teljes lelki és testi összeroppanásig.

A szokatlanul pontos történeti hűség nem a véletlen műve: mint azt a Múlt-kor Nagy Sándorral kapcsolatos összeállításában olvashatjuk, a film szakértője, Robin Lane Fox (Oxfordi Egyetem) szerint nem valószínű, hogy egy történész valaha is ilyen mértékben jelen lett volna egy film elkészítésében. A szakértő szerint a konkrét eseményekhez való ragaszkodás unalmassá teheti a filmet, ám szerinte Stone sikeresen kerülte ki ezt a csapdát. A film kritikusai szerint viszont éppen ellenkezőleg: Stone képtelen volt egységes kompozícióba szerkeszteni az eseményeket, mégpedig a hitelességhez való túlzott ragaszkodás miatt.

Mások éppen a történeti hűség miatt támadják a filmet: sokan például hibának róják fel Alexandrosz biszexualitásának bemutatását. Pedig ez megint csak a hitelességet erősíti, hiszen akkoriban megszokott dolog volt a férfiak közötti kapcsolat, s a filmnek ezt sikerült úgy ábrázolnia, hogy egy korábban perrel fenyegetőző görög ügyvédcsoport végül is elállt tervétől. Egyébként a biszexualitás ábrázolása igen alkalmas a Trója és a Nagy Sándor, a hódító közötti szemléletbeli különbség megragadására: míg előbbi elhallgatta Akhilleusz és Patroklosz szerelmi viszonyát, addig Stone felvállalta a kockázatot és ilyen szempontból is hitelesen akarta ábrázolni a történetet.

Nehéz nyilatkozni a színészek teljesítményéről, egyszerűen azért, mert a színészeket nem is láttam, csak Alexandroszt és kortársait. Számomra mindenesetre jelzésértékű, hogy Anthony Hopkinsról hosszú évek óta először nem ugrott be automatikusan Hannibal Lecter. A számomra rövidnek tűnő három óra alatt elhittem, hogy ő valóban Ptolemaiosz, Nagy Sándor egykori vezére, aki az alexandriai könyvtárban emlékezik, keretet adva a történetnek.

Colin Farrell és Robin Lane Fox történész a film forgatásán

Aki a film előtt nem akarja beleásni magát a történelemkönyvekbe és az antik szerzők műveibe - reméljük, a film után sokan lesznek majd ilyenek - azok egy "gyorstalpaló tanfolyamon" képbe kerülhetnek a legfontosabb tényekkel kapcsolatban, ha végigolvassák a Múlt-kor összeállítását. Ez azért is mindenképpen javasolt, mert így egy sokkal teljesebb élményben lehet részünk, és megérthetjük a filmben egymást érő finom utalások, apró jelzések egy részét, szinte bennfentesnek érezve magunkat egy régi korszak letűnt kultúráiban. A film egyik nagy varázsa, hogy egy kis erőfeszítéssel szinte magunk is a történet részeseinek érezhetjük magukat. Robin Lane Fox például olyannyira belelendült, hogy a makedón lovasság tagjaként is szerepet vállalt, Colin Farrell oldalán küzdve.