Árulók!

George W. Bush hatalomra jutása óta az Egyesült Államok szabályosan megbolondult. Megbolondult a hatalom, megbolondult az ellenzéke, megbolondultak az egyetemi tanárok, és megbolondultak a lakókocsikban élő "fehér mocskok", akik lányaikat Irakba küldik meztelen arab férfiakat pórázon cibálni. Mark Ames, a moszkvai eXile magazin főszerkesztője szerint gyakorlatilag az egyetlen ember, aki megőrizte Amerikában a józanságát, éppen Michael Moore, a hatalmas viharokat kavaró Fahrenheit 9/11 film rendezője.

"Cannes-ban a helyiek hitetlenkedve fogadták a tényt, hogy Moore nem afféle útszéli szamizdat-firkász, hanem Amerika egyik legnépszerűbb írója, és a Fahrenheit 9/11-et mint filmet, jócskán túlértékelték. (Moore-t többen is az új Eisensteinnek kiáltották ki - bár vágástechnikáját egyértelműen Kenneth Anger underground motoros dokumentumfilmjéből, a Scorpio Rising-ból lopta.) Moore métier-jének titka nem is a jelenet, hanem a kontextusba helyezett felvétel. Az önreklámozás mellett Moore-nak félelmetes tehetsége van a talált anyagok összevágásához. A Fahrenheit 9/11-ben Moore okosan csak nagyon kevésszer jelenik meg a vásznon - talán ez eddig a legkevésbé szónokló filmje. Bár szokás szerint behódol a kísértésnek, és módszeresen kigúnyolja az általa oly nagyra tartott hétköznapi amerikai embereket. Moore nem azért félelmetes, mert olyan kiváló filmrendező (nagyon messze van attól), hanem mert szatirikus vénáját az erkölcsi felháborodás jogos dühével kombinálja." Bizony. Habár ezek a kedves hétköznapi amerikaiak, akiket Hoberman említ, valószínűleg felüvöltenének és lelőnék azt, aki a métier kifejezést használná a közelükben.

Lássuk, mit is takar valójában a "hétköznapi amerikaiak kigúnyolása". Olyan emberekről van itt szó, akik annyira távol állnak egy Hoberman-féle manhattani elitistától, mint Makó Jeruzsálemtől. Valószínúleg például Lila Lipscombról beszél, egy Irakban megölt amerikai katona édesanyjáról. Lipscomb Flintben, Moore szülővárosában él. Nyilván az a baj, hogy Moore sírva mutatja őt, ahogy a Fehér Ház előtt egy rosszindulatú városi yuppie nő ordít vele, azzal vádolva az asszonyt, hogy hazudik a fia haláláról. Ez a modern amerikai média egyik legsokkolóbb, legdühítőbb jelenete: Lipscomb, a testes, középkorú anya, alig tud mit mondani a vele üvöltő vékony, jól öltözött yuppie-nőnek: "Tényleg? Ha valóban meghalt a fia, hol ölték meg? Na?" - ordít a yuppie csajszi. Lipscomb nagy nehezen válaszol: "Kerbalánál." Mire a nő gúnyosan válaszol: "Hát, ott bizony sokan meghaltak." A yuppie magabiztos, kegyetlen és lekezelő, mert Lipscomb szegény, kövér és valószínűleg liberális, ami a három legmegbocsáthatatlanabb bűn Amerikában. Lipscomb szerencsétlenül elbotorkál, képtelen megvédeni magát, és senki nem siet a segítségére, még Moore sem. A kamera mutatja, ahogy ezek után meggörnyed és könnyek nélkül zihál a füvön, mindezt a Fehér Házzal a háttérben. A sok irigy amerikai balos szemében ez a "hétköznapi amerikaiak kigúnyolásának" ékes példája. Talán változtatni kéne a métier-jükön vagy mi a francon.

Michael Moore és Lila Lipscomb

Hoberman a Kóla, puska, sültkrumpli kritikájában a Moore-ellenes baloldali kánont követve azt írja, hogy amikor a rendező - amúgy teljesen indokoltan - odapörköl a vén faszfej Charlton Hestonnak, az "szinte szánalmat ébreszt a lábain alig álló színész iránt (aki azóta nyilvánosan bejelentette, hogy Alzheimer-kórban szenved)". Ha a Kóla, puska, sültkrumpli megnézése után nem kívánod minimum Heston lassú és fájdalmas halálát, akkor nálad valami nagyon nincs rendben.

És ez megy mindenhol. A Salon.com is - amely amúgy minden egyes nap finoman támadja a Bush-kormányt - nyilvánvalóvá teszi pénisz-irigységét a Stephanie Zacharik által írt " 9/11: Nem!" című cikkében. Érvelésének első részében Michael Moore baloldali kritikusait védi meg: "Azt mondják, ha kritizálod Michael Moore-t, nem vagy igazi baloldali." Azzal, hogy ezt kijelenti, előre bebiztosítja magát a támadások ellen. "Bár kijelenti, célja az, hogy felhívja a figyelmet a Bush-kormányzat kétszínű és megtévesztő húzásaira és ezzel befolyásolja a választások végeredményét, mégis a Fahrenheit 9/11 igazi főszereplője a nagy önreklámozó, Moore maga. Én személy szerint 95 százalékban egyetértek Moore-ral. Ámbár magam is abba a körbe tartozom, akiknek Moore prédikál, mégis felszisszenek a módszerei miatt: szerintem nem elég, ha valaki csak a megtérteknek prédikál."

Aha, mert mit csinál a Salon.com? Halkan suttog az énekkar utolsó sorában, azt remélve, senki nem hallja meg, nehogy bajba kerüljön? Ez megint egy hamis érv: a bármilyen eredményt felmutatni képtelen baloldal azt állítja, Moore-nak csak jár a szája, "a megtérteknek prédikál", bár a bizonyítékok (rekordnagyságú kasszasiker a mozikban) minden ebbéli reményüket szertefoszlatják.