Árulók!

George W. Bush hatalomra jutása óta az Egyesült Államok szabályosan megbolondult. Megbolondult a hatalom, megbolondult az ellenzéke, megbolondultak az egyetemi tanárok, és megbolondultak a lakókocsikban élő "fehér mocskok", akik lányaikat Irakba küldik meztelen arab férfiakat pórázon cibálni. Mark Ames, a moszkvai eXile magazin főszerkesztője szerint gyakorlatilag az egyetlen ember, aki megőrizte Amerikában a józanságát, éppen Michael Moore, a hatalmas viharokat kavaró Fahrenheit 9/11 film rendezője.

Itt akár térdre is borulhatnánk, és megköszönhetnénk Istennek, Allahnak, Harvey Weinsteinnek (a Moore-t pénzelő Miramax stúdió fejének - a ford.), vagy akár csak Michael Moore szüleinek, hogy ez az ember köztünk jár! Ahogyan lekezel egy olyan médialibát, mint Storm, ahogy közvetlenül a gonosz szörnyeteg szívébe szúrja a dárdát, az felér egy édes, kielégítő bosszúval. Apróságok, amitől ilyen hatásos Moore interjúja. Bárki, aki ismeri azokat A nüansznyi kis frázisokat az amerikai nyelvben - "tudja, mit?" és a "lépjünk tovább", amelyek a cenzúra modern eszközei - az ugyanezt az édes bosszúval teli boldogságot érzi. Moore taktikája egyszerű és zseniális: megmutatja, hogyan kell hatástalanítani ezeket a kis fegyvereket, amiket arra használnak, hogy cenzúrázzák a kellemetlen igazságokat, egyszerűen azáltal, hogy túllépnek rajtuk. Teszi mindezt anélkül, hogy bocsánatot kérne, korlátozná magát, vagy zavarban lenne amiatt, hogy baloldali.

Nézzünk szembe a ténnyel: Amerikában az ellenzék éppúgy, mint a főáramlat haszonleső és gyáva. Kivéve Michael Moore-t. Egy laza csuklómozdulattal sikerült neki a jobboldali bürokratákat egy csoport vinnyogó szerencsétlenné változtatnia, akik mindent elkövetnek, hogy nehogy a Fahrenheit 9/11 üzenetének útjába álljanak, mert attól tartanak, hogy a nagy adag kognitív disszonanciától majd szétrobban a fejük. Annyira félnek, hogy még jobboldali értelmiségiek is kénytelenek voltak elismerni, hogy az egyetlen védekezés Moore ellen az, ha lehúznak a pincébe, bezárják az ajtót, lekapcsolják a villanyt, és imádkoznak, ahogyan az Jonah Goldberg, a National Review szerkesztőjének cikkéből nemrégiben kiderült: "Nem láttam a Fahrenheit 9/11-et, és nem is áll szándékomban megnézni. Tehát ha valaki azzal akar jönni nekem, hogy hogyan ítélhetek meg egy filmet, amit nem is láttam, akkor csak rajta... Nem érdekel egy olyan ember véleménye, aki azt gondolja, hogy Michael Moore nagyszerű, igazmondó, és nélkülözhetetlen ellenszere az amerikai élet igazságtalanságainak. Aki így véli, azt vagy nem szabad komolyan venni, vagy francia."

Hát ez fájt! "Francia"! Jó keményen odavágtál!

Micsoda öröm látni, hogy a jobboldal ilyen szánalmasan bénán viselkedik. A helyzet az, hogy Moore annyira elbánt a jobboldallal, hogy kénytelenek voltak Christopher Hitchenshez, egy brit neokonzervatívhoz fordulni segítségért. Hitchens kritikája a Fahrenheit 9/11-ről még mindig az egyetlen félig-meddig hatékony ellenméreg Moore filmjére. Amikor a republikánusoknak egy angol mögé kell bújniuk, hogy megvédjék magukat egy, a Michigan állambeli Flintből származó amerikai filmessel szemben, akkor már komoly gondban vannak. A jobboldal egy külföldi mögé bújik, hogy megvédje magát egy amerikai liberálissal szemben. Ez bizony a jobboldali hanyatlás biztos jele.

De mikor már azt hihettük, hogy annyi az amerikai jobboldalnak: jön a segítség. Egy fehér lovag közeleg, hogy elbánjon a nagy, gonosz Michael Moore-ral. A fehér lovag - vagy inkább fehér lovagok éber különítménye - nem más, mint az amerikai baloldal. És itt lesz igazán nyomasztó a Fahrenheit 9/11-ellenes hadjárat.