Gryllus Dorka: A figura tovább él bennem

Gryllus Dorka hosszú idő után újra látható a magyar mozikban. A MIX című filmben egy olyan lányt alakít, aki csak a pillanatnak él, ezáltal bajba keveredik. Az alkotást az amerikai származású Steven Lovy rendezte, aki más szemmel láttatja Budapestet, mint ahogy a magyar filmesek. A színésznő mesélt az erotikus jelenetekről, a bulizós életformáról, a külföldi munkatársakról, és arról, hogy vajon milyennek látják őt a magyar filmrendezők. 

- Többször nyilatkoztad, hogy valamiért nem hívnak téged a magyar filmrendezők. Most is egy amerikai filmes keresett meg. Bizonyára gondolkodtál már rajta, hogy ennek mi lehet az oka.

- Több oka lehet. Az egyik esetleg az, hogy Kaposváron játszottam. Én nagyon szeretem a kaposvári Csiky Gergely Színházat, nagyon sokat játszhattam ott, de az életemnek ez a része kikerült a köztudatból. Más lenne a helyzet, ha budapesti színházhoz szerződtem volna. A másik pedig talán az, hogy a média-sztárság nem függ össze a teljesítménnyel, egy színész esetében pedig a tehetséggel. Ez visszafelé is hat: ha az ember sokat szerepel a médiában, mindegy, hogy milyen színész, negatív érzést kelt a rendezőkben. Én hiába érzem magamtól távol ezt a világot, hiába nem szeretem, de valahogy belekerültem, és úgy tűnik, lett egy negatív következménye a munkáimra nézve. Velem valamiért elég sok interjú készül, amiket olyan újságírók készítenek, akik évek óta nem láttak színpadon, mert nem jönnek le Kaposvárra. Te mikor láttál engem kaposvári előadásban?

A nő kilencszer - Gryllus Dorka és Gubás Gabi

- Elég régen.

- Na, látod. Az újságírók legfeljebb annyira készülnek fel belőlem, hogy elolvassák a korábbi interjúimat, amit szintén olyanok készítettek, akik nem láttak színházban. Így persze már nagyon nehéz miről beszélgetni velük. És azzal is számolnom kell, amit egy rendező szájából hallottam nemrég: ő olyan színészekkel szeret dolgozni, akikről más jut eszébe, mint a bulvárlapok társasági rovata. OK, de akkor mit tegyek? Ne nyilatkozzak, ha kérnek?

Érzékek iskolája

- És a MIX rendezője hogy talált rád?

- Ajánlottak neki, és próbafelvételre hívott.

- Lehet, hogy akkor neked is - mint mondjuk Marozsán Erikának - külföldre kellene koncentrálnod. Úgy hallottam, most jöttél haza a berlini filmfesztiválról, ahol a Talent Campuson vettél részt. Hogy kerültél oda?

- Meg lehetett pályázni. Én nem is tudtam róla, hanem egy fiatal színészkollégám, Tóth Attila szólt, aki ki is töltötte helyettem a jelentkezési lapot. Ezenkívül még annyit tettem az ügy érdekében, hogy megkértem Stevent, vágjon össze 1 percet a MIX-ből (mert még ezt kellett mellékelni), és feladtam postán a csomagot. Ez úgy megy, hogy pályázik több ezer fiatal filmes a világból, és kiválasztanak pár százat, akik aztán a legnagyobb alkotók előadásain vehetnek részt. Magyarországról kilencen kaptunk lehetőséget. Aztán ott voltak ezek a nagy, híres rendezők - Alan Parker, Anthony Minghella meg Mike Leigh - és meséltek a tapasztalataikról. Igazából azért volt jó, mert emberekkel találkoztam, filmeket néztem, és egy izgalmas eseményen voltam jelen. Hogy segít-e majd a pályámon, azt nem tudom. Szerintem a munkában leginkább az segít, ha sokat dolgozhatok és rutint szerezhetek.

Gyárfás Dóra