Tíz éve halt meg Federico Fellini

Tíz évvel ezelőtt, 1993. október 31-én halt meg Rómában Federico Fellini olasz filmrendező, az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb alakja. A határtalan képzelőerővel és bájos humorral megáldott művész hamisítatnul olaszos filmjeivel négy Oscar-díjat nyert, és még átvehette az Amerikai Filmakadémia életműdíját is.

Giulietta Masina az Országútonban

Fellini első rendezése A fehér sejk (1952), amelyben először dolgozott együtt Nino Rota zeneszerzővel. A bikaborjak című filmjével (1953) pedig először nyert díjat: Velencében az Ezüst Oroszlánt. Az átütő sikert és az Oscar-díjat pedig még ebben az évben egy következő alkotása, a vándorkomédiások között játszódó Országúton hozta meg számára.

Utolsó fekete-fehér játékfilmje, a Cabiria éjszakái (1956), a jövőben bizakodó egyszerű római utcalány sorsának bemutatásával - a második Oscart jelentette Fellininek. Kezdeti nagy sikereiben tehát osztozhatott felesége, Giulietta Masina is, aki mindkét produkció főszerepét játszotta.

Nem sokkal később megtalálta férfi alteregóját is Marcello Mastroianni személyében. Vele készítette 1959-ben legismertebb alkotását, Az édes élet-et. Az ebben kitalált "paparazzo" szó azóta is él a köztudatban a rámenős sajtófotósok megjelölésére. A mű vádirat a könyörtelen újságírók, a sztárok iránti őrület, a dekadens értelmiség és arisztokraták ellen, nem csoda tehát, hogy heves vihart váltott ki.

Az Édes élet plakátja

Az 1962-es Nyolc és fél (addig készült filmjeinek száma) egy alkotói válságban lévő rendezőről - önmagáról - szól, megint csak Mastroianni megformálásában. A szimbolizmus és a realizmus között teljes egyensúlyt teremtő alkotásért harmadszor is Oscar-díjjal jutalmazták.

A fantázia világába visz a Júlia és a szellemek (1965), az első egész estét betöltő színes Fellini-film. 1969-ben pedig leforgatta a Fellini-Satyricon-t, és ezzel az a vágya is teljesült, hogy tudományos-fantasztikus filmet készítsen. A Fellini-Róma (1972) az örök város impresszionista bemutatása, de a nosztalgiával felidézett múltat szembeállítja a kiábrándító jelennel.

A negyedik Oscar-díjat az Amarcord (Emlékezem) (1973) hozta: már a cím is utal gyermekkora hétköznapjaira, az elfojtott vágyakra és illúziókra.

Későbbi filmjei egyre több bírálatot kaptak. A Casanova (1976) a nőcsábász emlékiratainak sajátos feldolgozása: a főhős egy gépiesen cselekvő velencei babába szeret bele. A nők városa (1980) egy középkorú férfi víziója a nőkről. 1983-ban készült az És a hajó megy (amely jelképes víziója az elsüllyedő világnak).

Fellini és Sutherland a Casanova forgatásán

Az 1985-ös Ginger és Fred a világhírű táncospárnak, Ginger Rogersnek és Fred Astaire-nek állít emléket. Bár a filmet Fellini hódolatnak szánta, Gingers Rogers pert indított ellene, igaz, el is vesztette azt. A filmben hangzik el Fellini kedvenc mondata: "Az égvilágon minden csoda. Csak fel kell ismernünk."

Utolsó filmje, az 1990-ben készült A Hold hangja, megszokott álomvilágát idézi burleszkhatásokkal. Érdekesség, hogy Fellini a mozi- és tévéfilmeken kívül tévéreklámokat is készített: az első a Campari volt 1984-ben, majd a Barilla tésztareklám 1986-ban.