V. Jelképes és destruktív vadászatok
A modern fenntartó vadászat az emberi népesség egyre kiterjedtebb urbanizálódása miatt viszonylag szűk rétegeket érint. Vajon ennek az lenne a következménye, hogy a többi embernek semmi köze a vadászathoz? Egyáltalán nem. A vadászszenvedélyt, a vadászösztönt az emberek zöme pótcselekvések formájában éli ki. Bár a tényleges vadászat ősi és modern formájában fennmaradt napjainkig, a népesség jelentős részénél csak virtuális, esetleg transzformálódott, jelképes - szelíd és durva - formáit figyelhetjük meg.
Az, hogy az emberben genetikailag rögződött vadászösztön milyen módon kerül a felszínre, az ember környezetétől, neveltetésétől függ. Más hatások érnek egy skandináv vagy mondjuk egy zalai gyereket, mint egy városi, nagyvárosi, a természettől elzárt, azzal tényleges kapcsolatot alig tartó gyereket. Amíg az előbbiek számára magától értetődő dolog a természet erőforrásainak hasznosítása, azaz javainak megszerzése, addig az utóbbiak számára a fogyasztható késztermék a kapcsolat egyedüli formája, és sok esetben nem is látják mögötte például az állatot, annak tartási-nevelési, feldolgozási nehézségeit és örömeit (ezt nevezhetjük "bontottcsirke-szindrómának"). Az ilyen emberek az őzön csak a Bambit értik (ami ráadásul fehérfarkú szarvas), ugyanakkor a vendéglőben minden szívfájdalom nélkül megeszik a tűzdelt őzgerincet.
virtuális
Ebben az esetben mindig van zsákmány! A legvirtuálisabb vadászaton számítógépes szimulációk segítségével lehet részt venni. Itt művi a környezet, művi a vad, virtuális az elejtés, a zsákmány birtokbavételének élménye is virtuális, de a vadászszenvedély kielégül. Ez lenne a jövő? Remélhetőleg nem! A virtuális vadászatot felfoghatjuk úgy is, mint jelképes vadászatot, vagy legalábbis annak egy minősített változatát, amikor a vadászatban még jelen van a vad és környezete.
Jelképes vadászat
A jelképes vadászatnak a természettől való elidegenedés mellett az állattenyésztés és a növénytermesztés kialakulása, majd a 20. század mezőgazdasági forradalma adott alapot. Ez a civilizációs változás a létfenntartó vadászatot az ősi vadásztörzsek elszigetelt közegébe szorította vissza. Mivel a modern fenntartó vadászat gyakorlásának (személyi, anyagi stb.) korlátai vannak, a vadászszenvedélyt, a vadászösztönt az emberek zöme pótcselekvés formájában éli ki.
A pótcselekvés formája lehet a jelképes ún. "szelíd" vadászat, de lehet "durva" vadászat is. Ezek a formák természetesen ugyancsak az evolúció eredményei, mai megjelenésüket már a civilizáció és az elidegenedés alakította, de csiráiban némelyik típus viszonylag korán, már az emberi törzsfejlődés elején kimutatható.
Jelképes szelíd vadászat
A jelképes szelíd vadász a vadászszenvedélyét vagy az emberi fajt formáló másik tényezőben, a munkában éli ki, vagy valamely, a "zsákmányolást biztosító" póttevékenységben találja meg. Az előbbit munkamániás pszeudovadásznak, az utóbbit frusztrált vadásznak hívjuk.
A vadászatnak az alábbi szakaszai vannak: 1) a vadászat előkészítése, 2) a vadászterület felkeresése, 3) maga a vadászat, 4) a zsákmány birtokbavétele, birtoklása.
A munkamániás pszeudovadász esetében ez a folyamat az alábbiak szerint játszódik le:
Hagyományos vadász | Munkamániás "vadász" | |
a vadászat előkészítése | üzleti vagy munkaterv, stratégia készítése | |
vadászatra indulás | munkába járás | |
vadászat | az üzleti vagy munkaterv megvalósítása | |
társas vadászat | csapatmunka a hatékonyság növelésére | |
zsákmány | üzleti, munkasiker, haszon |
Ahogy a vadászat szenvedéllyé tud válni, úgy szenvedéllyé válhat a munka még abban az esetben is, amikor annak már nincs feltétlen gazdasági kényszere ("mókuskerék" effektus).
Abban az esetben, ha a munka unalmas, ha nem biztosít sikereket, azaz nem elégíti ki a "vadászösztönt", akkor zavartság lép fel. Ennek leküzdésére alternatív megoldásokat keres a "frusztrált vadász", ennek módjai például a gyűjtemények fejlesztése, utazás egyre egzotikusabb, ismeretlenebb területekre, a szerencsejáték vagy a csapatsportok űzése, azaz az ellenfél legyőzése.
A frusztrált vadász esetében a vadászat folyamata az alábbiak szerint játszódik le:
Hagyományos vadász | Frusztrált "vadász" | |
a vadászat előkészítése | tervezés, a lelőhelyek, célterületek felkutatása | |
vadászatra indulás | lelőhelyek, területek felkeresése | |
vadászat | a tárgy megszerzése, a helyek "kipipálása" | |
zsákmány | a gyűjtemény új darabjai, utazási emlékek |
Jelképes "durva vadászat"
Az állatvilágban a fajok közötti küzdelem akkor folyik életre-halálra, ha ragadozó-zsákmány kapcsolatról van szó, azaz az egyik faj a másik elfogyasztásával tartja fenn magát. A küzdelem szelídebb formája a versengés, amelynek során egyik faj kiszoríthatja a másikat, akár agresszív viselkedés kíséretében is. A fajon belüli versengés általában jelképes, vértelen, hiszen a faj túlélését is biztosítani kell. Természetesen ettől eltérő magatartási formákat is ismerünk, például a legyőzött, különösen a sérült egyeddel szembeni kegyetlen leszámolást.
A destruktív vadász
A destruktív vadász esetében a fenti folyamat az alábbiak szerint játszódik le:
Hagyományos vadász | Munkamániás "vadász" | |
a vadászat előkészítése | a háború tervezése, a haditerv kidolgozása | |
vadászatra indulás | a háborús felvonulás, pozíciófoglalás | |
vadászat | a háború megindítása | |
társas vadászat (a "vadászó falka segítségnyújtása") | bajtársiasság, a személytelen ellenség | |
zsákmány | az ellenség megölése vagy túszejtés, harci eszközök vagy terület birtoklása |
Mint látjuk, a háborúskodás folyamán már nem más fajhoz tartozó egyedek jelentik a zsákmányt, hanem a saját fajhoz tartozó példányok. (Az egyenruha viszont felfogható úgy, mint ami azonos vagy az eltérő "fajhoz" való tartozást jelképezi). A fajfenntartáshoz már nem más fajok zsákmányolására, hanem a fajon belüli győzelemre volt szükség, ezért a vadászati módok és eszközök a katonáskodás eszközeivé is váltak és viszont.
Amikor az emberi fajon belüli zsákmányolást törvények kezdték korlátozni (Ne ölj!), akkor azok áthágására kialakult a bűnözés, amelyet egész eszközrendszerével együtt ugyancsak a destruktív vadászat egyik válfajának tekinthetünk. Ennek minősített, "falkában" elkövetett formája a csoportos, szervezett bűnözés. A bűnözésnek egyik formája - nevezetesen az orvvadászat - aztán visszakanyarodik az eredeti indíttatáshoz, a vadászathoz. Az orvvadászat jelentős része nem megélhetési vadászat, elkövetőit inkább a "vérük hajtja", ismerik a veszélyt, a büntetés mértékét, mégis vállalják a kockázatot, mert az ősvadász destruktív módon működik bennük.