Rejtőzködő szamuráj - Mazda 3 MPS

A Mazda 3 MPS egyike azon sportkocsiknak, amelyről kívülről kevés ember gondolja, hogy mire képes. Sőt, igazából bent ülve sem derül fény semmire. Amikor megindul, akkor azonban ember legyen a talpán, aki megzabolázza.

És akkor itt jön az, amiben nem tartozik a hot hatch kategória legjobbjai közé, ez pedig a vezetési élmény. A motorja nagyon durva, csak éppen a motorhang maradt le valahol a tervezés alatt. Csak magas fordulatszámon lehet élvezni a turbó fujtatását, de alatta unalmas négyhengeres baritonja van. A kipufogó is szólhatna szebb szólamokat, így ugyanis inkább bujkáló sportkocsi, mint fenevad. Ez csak a hanghatás, de a többiben sem kiemelkedő a 3 MPS.

A futóműve keményebb, mint egy átlag hármas, de a Cuprához képest úgy ringatózik, mint egy rossz limuzin. Ettől aztán a kanyarokban is zavarba hozható, így a futómű sem az, amire egy kemény sportkocsiban számítanánk. Jó, ennek a megoldásnak annyi előnye van, hogy a normál városi közlekedésben elviselhetőbb az autó, de a Fordnak mindezt a Focus ST-vel úgy sikerült megoldania, hogy az autó mégis stabilabb. A 3 MPS esetében sokszor nagyon kell az önzáró difi, hiszen egyébként elszállna az ívekről. Ez sem egy nagyon terhelhető szerkezet, egy ilyen motorhoz több kellene. A kormányzás is érdekes, hiszen kicsit nehézkes, de alsóbb fokozatokban nagyok a hajtási befolyások, a sperr miatt erősen kell markolni a bőrkormányt. Összességében tehát a 3 MPS sokkal inkább egy erős GT, nem brutális sportkocsi, pedig a motorja alapján lehetne az.

Az MPS pont ezért hagyományos közlekedésre sokkal inkább alkalmasabb, mint egy nyers sportkocsi. Nem ráz annyira, szinte alig van hagja, miközben az ülések is kényelmesek, a térkínálat is megfelelő. Érdekes egy ennyire erős autótól, de ez már a Mazda6 MPS-nél is így volt. A felszereltsége is a kényelmet szolgálja, vagyis a 3 MPS egy kellemes utitárs, amely ha kell, azért eszméletlenül meg tud indulni.