Érzéki állat - BMW Z4 Coupé-teszt

A bajorok a Z4-gyel az érzelmekre hatnak. Építettek egy olyan sportkocsit, amely kategóriájából adódóan nem túl racionális, de amint valaki kipróbálja, birtokolni akarja.

A Z4 erőforrásai között rengeteg érdekes van, de a Z4 Coupé egyelőre csak két három liter környéki benzinessel kapható. Ez azonban nem hátrány, sőt. Ha nem lenne már évek óta az M3-as híres soros hathengeres erőforrása, akkor a tesztautóban szereplő 3.0si motorra elég könnyen rá lehetne sütni, hogy a világ legjobb soros hatosa. Az M3-as motorja azonban már bőven bebizonyította az Év motorja-választásokon, hogy a 3 liter körüli kategóriában verhetetlen, így a tesztautóban dolgozó egység csak a polgári utánzata lehet. De így sem akármilyen.

A bajorok azért ennél is odafigyeltek mindenre, magával ragadó teljesítmény-leadás, csodás hangzás, és pörgősség jellemzi. Részletesebben kifejtve még érdekesebb, hiszen az csak egy dolog, hogy a háromezer köbcentiből 265 lóerőt hoztak ki. Ez nem eget rengető érték, hiszen már 1993-ban a friss M3-as 3 literes blokkja 286-ot tudott. Persze annak nem kellett ilyen szigorú környezetvédelmi előírásoknak megfelelni, de ebbe most ne menjünk bele. A 315 Nm-es nyomaték sem fest rosszul, főleg annak a függvényében, hogy már 2750-es fordulatszámtól jelentkezik. A mindennapok során ez nagyon hálás menettulajdonságokat kölcsönöz a Z4 Coupének, hiszen már 1500-as fordulattól megjön az ereje, és igazából 7000-ig nem is veszít a lendületéből. Szeret pörögni, és közben csodálatos szólamokat dalol.

Alapesetben ehhez egy hatsebességes kéziváltó lenne társítva, azonban a tesztautóban egy szintén hatos, de automatikus váltó dolgozott, amelynek van szekvenciális üzemmódja is, sőt, a kormányról is lehet váltogatni. A motor csodás karakterének hála a viszonylag gyors automatával is maradéktalanul élvezhető az autó, sőt plusz öröm, hogy a szekvenciális üzemmódban a fel- és leváltás a versenyautókban használt séma szerint van. Ez azt jelenti, hogy a váltókart hátrafelé húzva fel, előrenyomva vissza lehet váltogatni. Sajnos a kormányon már nem követték a megszokottat, itt mind a két küllőn egyszerre lehet le, illetve felváltani. Ez nem túl szerencsés, de hát ez van.

A váltó természetesen a bajoroktól megszokott módon a hátsó kerekre adja tovább a nyomatékot, így a Z4 Coupé igazi élményautó. Papíron az automata a százra gyorsulásban 3 tizedmásodpercet ront, így már "csak" kerek 6 másodperc alatt röpül fel álló helyzetből 100 km/h-ra a Z4, a végsebessége pedig ugyanaz az elektronikusan lehatárolt 250 km/h. Igazából a motor nagy erényei között még a fogyasztását lenne érdemes megemlíteni, hiszen a gyári adatok szerint országúton akár 6,5 literrel is képes elcsordogálni, de aki ezt megpróbálja valóban megvalósítani, az bizonyára egy fatális tévedés folytán keveredett ennek a kocsinak a vezetőülésébe.