Tesztelői luxus - Opel Vivaro

Mi másnak is lehetne nevezni azt a helyzetet, amikor a hétszemélyes kisbusz tesztelése alatt egyedül terpeszkedik az ember, mert se szállítandó kézicsapat, se sítúra nem jön közbe. A többi közlekedő még különcnek is nézhetett, joggal.

A Vivaro sofőrje a közlekedők nagy részére fölülről tekinthet. Ezzel a forgalom átláthatósága, tehát a biztonságos közlekedés záloga adott. A tágas helyen lapos szögben álló kormányt fogunk, a szék magasan van, de egyáltalán nem kényelmetlen a pozíciónk, ráadásul a magasság állítható. A neuralgikus pont a kézifék karja, amelyért - mivel a padlón van - szó szerint le kell hajolni. Minden egyéb kezelőszerv jól elérhető helyen van.

Az alapáron részecskeszűrős, 2.5-ös CDTI dízel igazán jó választás egy hosszú túrára, de akár egy kis városi legénykedésre is. A 146 lóerő és az 1500/perc fordulaton már rendelkezésre álló, 320 Nm-es maximális nyomaték turbólyukat nem ismerve ad lendületet a nagy testnek. Ehhez fékek is kellenek persze, de a Vivaro határozottan lassítható, más kérdés, hogy teljes utas- és csomagterheléssel már előrelátóbban kell a fékre lépni. A Vivaro kezesen viselkedik a lendületes kanyarokban is, méretét meghazudtolóan egyáltalán nem nehézkes.

A Tecshift váltó opcióként rendelhető a 2.5-ös dízelhez, a tesztautó is ilyennel felszerelt. A hatgangos robotizált kéziváltó automatikus és kézi üzemmódban működtethető. Az automata nagy bólintások és hosszú váltásidő árán kapcsol, ajánlatos tehát áttérni a kézi módra, ez gyorsabb és élvezetesebb is. Felfelé előre, lefelé hátra kell pöccinteni a kart, a mozdítás pillanatában zökkenőmentes váltáshoz érdemes egy pillanatra elvenni a gázt. A legjobb akkor lökni a karon, amikor a láb elindul felfelé a gázpedálról: így a váltás épp a megfelelő pillanatban, és rántás nélkül megy végbe, minimális fordulatszámeséssel. Ennek kitapasztalása után az addig felbőgő és meg-megránduló Vivaro hihetetlenül gyorsan váltó, dinamikus szerkezetté vált, a legnagyobb örömömre. A váltásokba beleavatkozik az automatika, 3800-nál feljebb nem lehet húzatni (nincs is sok értelme), vissza egyértelmű rándításokkal kapcsolgat a megfelelő pillanatokban. Az elindulást télen és nagy terhelésnél egy-egy kapcsoló segíti, ilyenkor eleve kettessel indulunk.

A fogyasztás 7,5-8,5 liter közötti, emlékeztetőül: csupán egy személlyel. A zajszigetelés egy személyautóhoz képest gyengébb, a szinte az utastérbe tolt erőforrás alaposan hírt ad magáról. Már országúti tempónál elég hangos, mentségére legyen mondva, hogy bár később erősödik a zaj, nem a korábbi arányban, és mindezt személyautós mércével mérve találjuk zavarónak. Az utastéri burkolatok nyekergése-zörgése folyamatos háttérzajt jelent. Az átláthatósággal és hátralátással nincs probléma, hála a hatalmas belső tükörnek és a két darabból álló külső tükröknek. Egyedül a tolatásnál kell vigyázni a viszonylag magas peremű hátsó ajtó miatt.