Érzékeny macsó - Renault Mégane GT 2.0 dCi teszt

A vadított megjelenésű Renault Mégane GT szerencsére közel sem olyen kemény, mint azt megjelenése alapján várnánk, a lemezei alatt érzékeny lélek lapul. De a teszt apropóját nem is az új felszereltség, henem a friss fejlesztésztésű, kétliteres dízelmotor jelentette.

A Mégane GT egyszerű felépítésű, elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkarokból álló futóművét csak egy hajszállal hangolták feszesebbre a sima Mégane-okénál, bár az is lehet, hogy ez csak a nehéz dízelmotor miatt történt így. Mindenesetre az erős alulkormányozottsági hajlamot így sem sikerült kiölni belőle, éles kanyarokban bizony eltolja az orrát, pedig a menetstabilizáló elektronikát elvileg alulkormányzottság gátlóval is felszerelték, de a fizika törvényeit ez a marketingszagú rendszer sem képes meghazudtolni.

Száraz, kanyargós országúton azért így is nagyokat autózhatunk a GT-vel, de akkor sem kell megijedni, ha egy úthibákkal tűzdelt aszfaltcsíkon lyukadunk ki, mert a futómű francia autóhoz méltóan, szépen simítja ki azt az egyenetlenségeket, még a viszonylag peres, 205/50-es gumik ellenére is. Kevés gyártó kínál sportos modelljeihez ilyen jó kompromisszumot nyújtó futóművet, a legtöbb erős, alsó középkategóriás autó a lelket is kirázza az emberből a budapesti utakon. Az elektromos szervokormány pontos, de nem ad túl sok visszajelzést az alattunk futó útfelületről, viszont a vetélytársak többségéé sem jobb. Meggyőző viszont a fékrendszer teljesítménye, a négy tárcsa minden körülmények között hatékonyan látja el a feladatát, és az adagolhatóság is példás.