Egységben a kavalkád - Matra M 530LX

Mifelénk a Matra névhez legtöbben a szabadidő-autók elődjét, a Simca Ranchót kapcsolják. Meg, persze, a Mátra motorkerékpárt - ám annak a nevét "á"-val írják és magyar gyártású. Cikkünk főszereplője, az M 530LX sportkocsi azonban Franciaországban készült, 1973-ban. Csikós Zsolt számol be az autókülönlegességről.

A Matra autógyár arról is ismeretes, hogy a szakkönyvek ábécé-sorrendjében azóta sem tudott senki ilyen közel jutni a Maseratihoz. Mint sok más autó- és motorkerékpár-gyár, a Matra is hadiipari cég civil törekvéseként jött létre.

1965-ben vásárolta meg a kisszériás sportkocsikat készítő Automobiles René Bonnet üzemet a Matra, teljes nevén Mécanique Avion Traction cég. Az 1962 óta gyártott Djet kiskocsi az új tulajdonosnak is kellő alapot adhatott a bizakodásra, de az első pillanattól világos volt: az eladások számottevő növeléséhez új modellre van szükség.

Talán óvatosságból, hagyománytiszteletből, de a Matra első saját fejlesztésű autója, az M 530 először Djet felirattal mutatkozott be az 1967-es Genfi Autószalonon.

A sportos úttartás érdekében a főkonstruktőr Philippe Guédon kitartott a középmotoros építés mellett, a cég igazgatója, Jean-Luc Lagardére azonban a vásárlókör bővítését szem előtt tartva mindenképpen a 2+2 üléses kialakításra szavazott, mert elgondolása szerint a típus így kis családok látókörébe is bekerülhetett.

A két eltérő nézetet egy V-négyhengeres Ford-motor békítette ki: ez a Taunus 17m-ből származó, 1,7 literes, 70 DIN lóerős erőforrás kellően rövid volt ahhoz, hogy hosszában beépítve maradjon hely két hátsó pótülésnek.

Ám a nagy Taunus hátsókerekes volt, annak a váltóját nem lehetett alkalmazni. Szerencsére a kisebbik, elsőkerék-hajtásos 15m típus váltója is passzolt a motorhoz, ráadásul nem csupán három, hanem négy fokozata volt, ami illett a sportos 530 LX stílusához.

Bár a Matra simán elő tudott volna állítani megfelelő erőforrást, hiszen volt Formula-1-es versenyautója, két évvel később pedig Le Mans-versenygépe is: mindkettőt V-tizenkét-hengeres, háromliteres, 390 lóerős, saját fejlesztésű motor hajtotta. De utcai autóba a nagyszériás limuzinmotor kifizetődőbbnek bizonyult.

Az M 530 kerekeit Bendix tárcsafékek fogták meg, karosszériája műanyagburkolatokat kapott, a váz acéllemezekből készült, s az M 530 sokak által végletesen csúnyának, a többség szerint viszont szépnek és merésznek tartott formája bukólámpákkal is kiegészült.

1968-ban kapták az első példányokat a kereskedések, ám az eladások nem futottak fel kellő mértékben. 1969 legelején a Simca vette át a céget, s áprilisra bevezetett egy új motort, amely szintén a Fordtól származott. A P5S helyett beépített C3-as kódú, változatlan lökettérfogatú erőforrás a kéttorkú karburátornak köszönhetően már 73 (erősebb vezérműtengellyel 75) lóerőt teljesített a mérőpadon. Váltóváltás is következett: a szerkezet a hosszabb áttételezésű, 15m RS-é lett.

A Simca-féle autók M 530LX-ként kerültek forgalomba, gyártásuk Creil helyett Romorantinban folyt. Pontosan egy évvel később a Simca-kereskedők is kaptak a középmotoros sportgépből - hogy verejtékezhettek az eladók, amikor a vevőknek el kellett magyarázniuk, milyen sportos is az a Ford-motor.

Az 530 LX első lökhárítóit addigra babák díszítették, s az immár feketére fényezett hátfal krómkeretet is kapott. Az LX hivatalosan megfutotta a 175 km/h-t, ami a sebességmérők pontatlanságát ismerve azt jelentette, hogy a tulajdonosoknál a mutató olykor a 190-es osztást is átlépte.

Hiába jöttek a pozitív visszajelzések, az 530 nem fogyott rendesen, ezért piacra dobtak egy egyszerűsített kivitelt. 1971-re megszületett az 530 SX, amelynek nem lehetett kivenni a tetejét, bukólámpák helyett motorkerékpár-fényszórói voltak, s egyéb egyszerűsítéseket is elvégeztek rajta. Noha a menetteljesítményei nem változtak, a famatricás helyett fényes acél műszerfal, valamint a látótérbe lógó lámpák miatt a spórverzió sportosabbnak tűnt a komoly LX-nél.

De az 530-as gyártása továbbra sem bizonyult kifizetődőnek, ezért 1973 áprilisában átvette a helyét a Simca-motorral szerelt Bagheera modell. Az 530-as szériából összesen 9609 példány készült, s nem is maradt sok: egy 1993-as németországi adat szerint - Franciaország után a legtöbb 530-ast ott adták el - a hatóságok hét SX-ről és harmincegy LX-ről tudtak.

Nyugaton a kocsi ára roncsként 250 ezer, tökéletes, keveset futott, felújítatlan állapotban közel hárommillió forint lehet.