A mi autónk visszavág - Suzuki Swift 1.5 VVT GS

Ehhez képest a Birodalom az égvilágon semmit nem csinált, Luke Skywalker dettó csak maszatolt, Jay meg Néma Bob is elmehetnek a sunyiba. A Suzukinak valamit nagyon el kéne rontania a későbbiekben, hogy ne taroljon az új Swifttel.

Körbefigyelgettük, megszagolgattuk már. Mindjárt indítunk, előtte azonban még arról, hogy a Swifthez két perc alatt tökéletesen hozzá lehet szokni. Igen, a jóhoz könnyű. Minden a helyén, és ezek a modern vívmányok, hej... Szervokormány (nem rossz, de a jó, az nem ilyen), a GS-ben állítható kormányoszlop, elektromos ablak, klíma, gyári, volánról is vezérelhető CD-s rádió hat hangszóróval, elektromosan állítható és fűthető külső tükrök, stb. Persze, nem újdonság, nem nagy dolog, de swiftileg nem ehhez szoktunk, és akkor még színezett üvegeink, pollenszűrőnk, állítható magasságú vezetőülésünk is van, hogy csak szemezgessünk a listáról. Meg a valóságból.

Teszem hozzá gyorsan, míg ki nem megy a fejemből: az egyik legdurvább különbség az elődhöz képest az üléshelyzet, a vezetői pozíció. A régiben majd' a földön csücsültünk, mondtuk, hogy sportos, de inkább béna volt. Bezzeg az újban újszerűen magas, a legalacsonyabb állásban is magosnak tetszik még nékem is a magam izmos 170 és még egy-kettő centijével. Vagy csak így gondolom? Mert akaratlanul is állandóan összeveti az ember a korábbi Swifttel, asszem.

A kapcsolók időtállónak tetszenek. Vicces, hogy az audiorendszer hangerőszabályozója a kormányról csipog, és mivel jó sokat kell nyomogatni, ha hangos zenefélére vágyódunk, hosszú másodpercekig sípol a kocsi. Mint, amikor leállítjuk a motort, kiszállnánk, de nem forgattuk alapállásba a gyújtáscsonkot. Á, és végre a motorhoz értünk, a menetteljesítményekhez. De mégsem, mert előtte még arról, hogy természetesen elsőkerékhajtású a Swift, váltója ötsebességes, a kuplunggal együtt ha nem is olyan vajpuha, mint az ősben, de pontos (járhatna rövidebb utakon is a kar).

A futómű, az van. Régen nem volt ilyen biztos. Elöl MacPherson, hátul csatoltlengőkaros. Fék elöl hűtött tárcsa-, hátul dob. Nagyon jónak találtatott (ez az elődről nem volt nyugodt szívvel elmondható). Még pár technikai részlet (úgyis minden adat a következő oldalon): jól, 9,4 méteren fordul az autó, hozzá alig több mint hármat kell tekerni a kormányon, és akkor a motor: 1490 köbcenti, 102 lóerő 5900-as fordulaton, 133 Nm 4100-nál.

Persze mi ez a régi Swift után - abban kvázi életveszély volt ez az "őrült" tempó. Az viszont - anyag meg biztonsági berendezések híján - úgy kétszáz kilóval könnyebb volt, fürgébb, spontánabb, direktebb. Ez a 2005-ös modell halad, menetközben pedig nem töprengünk például egy frappás kis utolsó mondaton (maradjá' má', bírja ez a 180-at is). A motor- és a kipufogóhang egyesek szerint morcos, nekem semmilyen, de nem is csalódás. A futómű bezzeg pozitíve az, egy kis kanyarvadászat öröm a zsír Swifttel, rugózik is kultúráltan.

És a fogyasztás. Vezetője, stílusa válogatja, de 7 liter alá vinni nem lehet könnyű, persze az is egy jó, elfogadható érték. Tömegét, menetteljesítményét tekintve mindenképpen az. Más tészta, hogy a régi Swiftek kevesebbel is elvoltak, de itt és most hagyjuk az elődöt, punktum. Összegezzünk hát: ha én nem én lennék, bizony vennék új Suzukit. Dobnám félre a múltat, kit érdekel, ez az autó divatos, és nem csupán a ruhája. Ezerszázalék, hogy hamarosan tele lesz vele, velük az utca, az ország, és mivel EU-tagok vagyunk, azt is megkockáztatom, hogy nem marad ország a kontinensen Swift-uralom nélkül. Abszolút vállalható a kocsi, ára vonzó (alapból). Meglátjuk, mennyire tartós, strapabíró, igényesen igénytelen, és hogy tartja az árát vagy veszti az értékét.

Kántor István

/auto/ujdonsag/20050316gties.html/auto/gazdasag/200502042050000.html/auto/ujdonsag/20041026nemzeti.html