A mi autónk visszavág - Suzuki Swift 1.5 VVT GS

Ehhez képest a Birodalom az égvilágon semmit nem csinált, Luke Skywalker dettó csak maszatolt, Jay meg Néma Bob is elmehetnek a sunyiba. A Suzukinak valamit nagyon el kéne rontania a későbbiekben, hogy ne taroljon az új Swifttel.

És az új Suzuki Swift láttán tízből kilenc emberkéből az tör föl, hogy jé, ez olyan, mint a... Bizony. Mondjuk is ki, végképp nincs rajta mit titkolni. Olyan, mint egy Mini. Szemből, elölről-oldalról tisztán. A fekete A és a B oszlopok, a karosszéria arányai, az első szélvédő, a tető vonala, stb. Lényeg, hogy divatos, friss, és ami még fontosabb: tetszetős, csinos kis autó. Nekem amúgy még legalább öt másik modell jut eszembe, ha ránézek a Swiftre, ki is mondom, aztán vagy megköveznek, vagy a futballmagyar szó után szabadon autóvaknak néznek: Peugeot 307, Toyota Yaris, Honda Jazz, Citroen C2. Rendben, semmi értelme az összevetésnek, találgatásnak, tényleg. Fogalmam nincs, ki rajzolta meg a végleges vonalakat, de jómunkásember volt, gratula, szerintem ötös.

De járjuk körbe a Swiftet: a pofiját olyan kis aranyosra tervezték, hogy már ne csak apa, de anya is sóvárogjon utána. A bájjal párhuzamosan már-már markánsnak is nevezhető a hűtőmaszk - a ködlámpák is belejátszanak. Hatalmas, modern formájú lámpatestek, gigászi embléma. Aztán finom domborulat, lágyan szélesített kerékjárati ívek, a 15-ös alufelnire húzott 185-ös abroncsok egyszerűen mutatósak. (Imádom a kerekeket, valamiért bután kényes vagyok a dísztárcsákra. A szép dísztárcsákat tudom szeretni. Az előző Swift gyári dísztárcsái közül például az 1.6-osé volt a kedvenc. Aztán a mindenféle nagyáruházi cuccoktól csúnyán hülyét kapok, pláne, mikor akár tízmilliós csodákra is felteszik, azt az ízlésficamos mindenségüket. Az új Swift dísztárcsáiról nincs jó véleményem, na de mindegy, tulajdonképp nincs velük baj. Most linkelhetnék ide képeket, de nem, tudják jól, látják - esetleg majd külön foglalkozunk a témával bízva a kedves olvasó aktivitásában, fotóiban.)

Összképileg: abszolút eltalálták. Egyszerre minimálsportos-férfias és kelletős-helyes-bevásárlós-csajos. Uniszex, ergo mindenkinek bejöhet, mindenki, bárki megveszi. Fiatalos, de. Magyarországon vagyunk, ahol a Swift még mindig elsősorban családi autó. Az egyetlen. Oké, sokan már másodiknak (harmadiknak, stb.) vásárolják, de általában ez úgy megyen, hogy apának már megfordult a fejében, de aztán amikor anya felkiált, igen, igen, ez kell nekünk, na akkor apa megy, és megveszi.

Egészen elképesztő. Egy hétig autóztuk az új Suzukit, és hát mindenkinek tetszett. Ragozhatnám napestig, de ennyi. Beleültek, megtapogatták, kérdeztek. Legjobban akkor hüledeztem, amikor a mosóban egyszerre vagy öten csutakolták tele szeretettel, félelmetes gonddal, tán az ajtókat is direkt azért vagy százszor kinyitva, minél többet lássanak az autóból. Persze a motort is meg kellett nézni, a csomagtartót is, mindent.

Annak idején a Logannal voltunk így, de az mégiscsak Dacia, és hát sokaknak az nem pálya. A Suzuki már inkább, bár nem kevesek még mindig úgy vélik, hogy na nem, Suzukit soha, az ciki, meg a Swift, hagyjá' má'. Na ez a Swift már nem az a Swift, jelentem. Hogy bizonyos esetekben miért váltanak nevet, máskor meg miért nem, tudja a fene, marketing. Mindenesetre a Suzuki legújabb csodafegyvere minden lényegi porcikájában mai, bárkinek és mindenkinek nyugodt szívvel ajánlott. Figyelemfelkeltő, -ébresztő, dinamikus, dizájnos. De most már üljünk be.

/auto/ujdonsag/20050316gties.html/auto/gazdasag/200502042050000.html/auto/ujdonsag/20041026nemzeti.html