Egy kis szín - Kia Picanto 1.1 EX

Érdekes átalakulásnak lehettünk szemtanúi az elmúlt - gyakorlatilag a rendszerváltás (változás?) óta - eltelt közel másfél évtized alatt, már ami a hazai autópark összetételét, valamint az autóvásárlási filozófiát illeti. A '90-es éveket megelőzően kuriózumnak számított az útjainkon futó, magyar rendszámú "nyugati" kocsi, a többség a Lada, Skoda, Dacia, Trabant bűvkörben mozgott, akinek Zastava jutott, az már tiszteletköröket tudott volna futni a boldogságtól, nem beszélve a mindössze két évig gyártott négyütemű Wartburgról: abban már "igazi" Volkswagen-motor dohogott.

Alto

A ködfényszórók hatásfokát sajnos nem sikerült kipróbálnunk, mert ködöt ugyan előállítottak az égiek, azonban az égőket szabályozó középkonzolt - a benne található cd-s rádióval együtt - tesztünk harmadik napján kiemelték az autóból, ráadául úgy, hogy sem a behatolással, sem a benti "munkával nem okoztak kárt a tolvajok (történt már hasonló eset, akkor feltételezhetően az eredetivel megegyező távirányítóval nyitották ki az autót).

A Picanto EX kellemes autó, azonban borsos ára valószínűleg nem könnyíti meg hazai térhódítását. Ha viszont valaki kimondottan kisautóra vágyik, emellett türelmes ember - a Picanto nem rakéta -, akkor ideális választás lehet a Kia, hiszen egy tökéleteshez közeli felszereltséget, valamint nagyautós "fílinget" kap a pénzéért.

Egerszegi Balázs