Ilyen a világ legnagyobb raliversenye a navigátor szemszögéből
A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős a tizedik Dakarján indul együtt, a pilóta pedig összesen tizenötödik alkalommal méreti meg magát a január 2-án rajtoló sivatagi show-n. Az Origo a navigátor szemszögéből kíséri végig a szaúd-arábiai eseményeket.
Hát elkezdődik...
Még mindig kicsit hihetetlen hogy itt vagyunk Szaúd-Arábiában: akkor se nagyon hittem, hogy igaz, amikor a szállingózó hóesésesben kihúztam a táskámat a házunk elé, és vártam a csapatbuszt. Kis késéssel de megérkezett.
Elég vad történet ez. Alig néhány hete tudjuk, hogy rajthoz tudunk állni a Dakaron. A csapat rohanvást pakolta össze a cuccokat, elmaradt a tudatos fizikai felkészülés, és én is csak akkor szóltam a családomnak – november utolsó hetében –, amikor a versenyautó elindult a francia kikötőbe behajózni. Őszinte meglepetésemre otthon hamar átment a sztori, sem vázák, sem tányérok nem törtek, egész jól fogadta a pereputtyom a kis meglepetést.
Ez az év tényleg más, csupa váratlan dolog történik szóval akkor a mi Dakar indulásunk miért lenne megszokott?
Hamar átértünk Prágába ahol teljesen kihalt repülőtéren töltöttünk kb. 4 órát bóbiskolva, együtt mind a 10 utassal, aki valamilyen reggeli járatra várt, majd kb. ötórás repülés után landoltunk Dzsiddában.
Sokat olvastam mostanában Szaúd-Arábiáról, de sokat az elmúlt években is. Megosztó szerepéről, érdekes kultúrájáról, vallásáról. Az elmúlt években szinte majdnem minden környező országban jártunk, versenyeztünk, de ebbe az országba az iszlám vallás egyik bölcsőjébe, nem juthattunk be. A Dakar segítségével kicsit megnyílik előttünk ez az ismeretlen világ, amire tényleg kíváncsi vagyok.
A reptér meglehetősen sivár üres és bürokratikus, de viszonylag hamar átjutottunk az ellenőrzéseken. Megkezdtük a rutinfeladatokat pénzváltás, SIM-kártyák vásárlása. Na ezen a ponton el is akadtunk, mert egy ember csak egy SIM-kártyát vehet és a rendszert nem könnyű meghekkelni, mert a vásárlótól ujjlenyomatot is vesznek, nehogy SIM-kártya felvásárlásba kezdjen.
A meghökkenés után ripsz-ropsz megtaláltuk a transzfer sofőrünket (aki biztos ami biztos, el akart adni nekünk még egy hétszemélyes autót azt bizonygatva, hogy mi hatan semmiképpen sem férünk el egy ilyen buszban, ezért kell még egy). Ő nem tudhatta, hogy az elmúlt években hány ország hány reptéri sofőrje próbált meg ilyen vagy ehhez hasonló meglehetősen silány trükkökkel átverni bennünket és kemény ellenállásunkat látva viszonylag hamar beletörődött a megváltoztathatatlanba: Nem vesszük meg a másik buszt.
A sötét autópálya után hamar beértünk a 4 milliós város szívébe.
Hogy mi az első benyomás? Nyüzsgő nagyváros, vegyes képpel: gyönyörű épületek keverednek kevésbé szépekkel. Gazdagság és szegénység látványos találkozása.
De persze ez csak az első benyomás, hisz kb. fél óra alatt értünk a szállodába.
Két napot töltöttünk karanténban, szerdán jutottunk ki először a szállodából, hogy elvégezzük a az ellenőrző PCR tesztjeinket és visszajöjjünk a szállodába. Jót tett ez a 2 nap pihenés kb. 4 hónapja nem volt ilyen nyugis 2 napom, bár dolgoznom azért kellett. De ma már elég sokat Dakaroztunk is. Ma reggel megjött a PCR-teszt eredménye, úgyhogy elporolunk a kikötőbe, kiszabadítjuk a cuccokat, majd egy számomra vadonatúj és meghökkentő élményben lesz részem: tesztelünk a verseny előtt.
Láttam én már ezt-azt az elmúlt 16 évben, de ilyet még nem. A szervezők lehetőséget adnak arra, hogy hivatalosan tesztelhessünk, megmozgassuk magunkat és a versenyautót, ami a Dakarok történetében eddig viszonylag ritkán fordult elő. Viszlát téli álom, holnap felébresztjük magunkat egy kicsit.