Mitterrand, ez az úgynevezett baloldali ember, a háború előtt monarchista volt, rendszeresen részt vett antiszemita tüntetéseken, majd Pétain oldalára állt és Vichy-párti lett (azaz náci kollaboráns), de köztársasági elnökként sem mulasztotta el, hogy vörös rózsacsokrot tegyen Pétain marsall sírjára.
Az Élysée-palotában tartott utolsó ebédje alkalmával Jean d'Ormesson-nal, közismert író-akadémikussal folytatott bizalmas beszélgetést, aki többek között arról kérdezte, milyen hatással van rá Pierre Péan könyve, amely részletesen elmeséli Mitterrand „fasiszta odüsszeiáját". Ráadásul a könyv borítóján Mitterrand azon a napon készülő fotója látható, amikor Pétain átadta neki a Francisque-ot (a Vichy-köztársaság vaskeresztje, legmagasabb rangú kitüntetése). Mitterrand leplezetlenül csak annyit felelt, hogy a könyv „a zsidó lobbi erőteljes és káros befolyásáról tanúskodik Franciaországban" (Libération, 1999. augusztus 27.).
Viszont a wokisták közül eddig még senki sem javasolta, hogy a François Mitterrand-ról elnevezett könyvtárakat át kellene nevezni.
„Mélenchon és az őt követők ezt a baloldali antiszemitizmust örökölték" - folytatja Onfray, utalva a mai francia baloldal vezetőjére, a nyíltan antiszemita és kommunista Mélenchonra. Majd hozzáteszi, hogy a baloldal ráadásul sunyin, gyáván csinálja, hiszen „a Shoah után már nem lehetsz többé régi típusú antiszemita, mostantól anticionistának kell lenni, és ez a szemantikai váltás lehetővé teszi, hogy a régi rothadás új köntösbe öltözzön."
A baloldal képtelen lett arra, hogy ártatlan civilek, köztük nők, idősek és gyermekek tömeges lemészárlását emberiség elleni bűncselekménynek, terrorcselekménynek nevezze, ez pedig újabb fejezetet nyit a baloldali antiszemitizmus történetében.
Természetes, hogy mivel nem akarják ezt a gyalázatot saját táborukban látni, inkább azt állítják, hazudják, hogy Marine Le Pen a bűnös, mert az apja lánya.
Néhány órával az arras-i tanárgyilkosság előtt (erről a kegyetlen, terrorista migránstámadásról az Origo itt írt) a „La Voix du Nord" regionális napilap egész oldalas cikket közölt egy tanároknak készült „szélsőjobb elleni, szellemi önvédelmi kézikönyvről". Talán Dominique Bernard (a terrorista gyilkosság áldozata) olvasta ezt az oldalt, mielőtt egy muszlim kioltotta volna az életét „Allahou Akbar" felkiáltással, ami, mint tudjuk, szélsőjobboldali harci kiáltás" - teszi hozzá ironikusan a nagy filozófus.
Mikor látunk végre már egy kézikönyvet az új fasizmusnak tekinthető baloldali iszlám elleni intellektuális önvédelemről?
- kérdezi Onfray egyértelművé téve, hogy a baloldali, politikai iszlám az új fasizmus.
Mostantól tudjuk, melyik oldalon állnak az igazi fasiszták és az antifasiszták.
A cikk folytatódik, lapozzon!