Az 1972 szeptember eleji müncheni terrortámadásban a „Fekete Szeptember" nevű palesztin terrorszervezet tizenegy izraeli sportolót és egy rendőrt gyilkolt le. Sartre mellett egy bizonyos Edwy Plenel is a támogatásáról biztosította a terroristákat. Ha megnézzük a Wikipédia „Túszdráma a müncheni olimpián" című bejegyzését, az olyannyira jól sikerült - a jó baloldali Wikipédia-szerkesztőknek köszönhetően -, hogy sem Sartre-ot, sem Plenel-t nem említik meg.
Kár, mert szívesen olvastuk volna, amit a „Mediapart" baloldali online újság jelenlegi főszerkesztője írt a havonta megjelenő kommunista folyóiratban, a „Rouge"-ban 1972-ben (171. szám):
a „Fekete Szeptember" akciója lerántotta az Olimpia álarcát, és felborította a békés megállapodásokat, amelyeket az arab reakciósok Izraellel készültek kötni. Egyetlen forradalmár sem tud elhatárolódni a Fekete Szeptembertől, feltétel nélkül meg kell védenünk e szervezet harcosait az elnyomással szemben. [...] Münchenben a tragikus végkifejletet... az imperialista hatalmak és különösen Izrael akarták és provokálták ki. Hidegvérrel mészároltak.
(Plenel „Joseph Krasny" álnéven írta ezt a cikket, amiről a baloldal egészen addig hallgatott, amíg csak tudott. Plenel csak 2018-ban ismerte el, hogy ő írta a cikket, addig ő sem beszélt erről. A régi jó kommunista módszert láthatjuk ismét: amiről nem beszélünk, az nincs is.)
Vagy, egy újabb gyalázatos idézet: "Ebben a háborúban a palesztinok egyetlen fegyvere a terrorizmus. Ez egy szörnyű fegyver, de az elnyomottaknak más nem áll rendelkezésükre."
Idézet Jean-Paul Sartre-tól.
„Szívesen olvastuk/újraolvastuk volna ezeket a sorokat Sartre-tól is, aki a náci megszállás alatt annyira jól érezte magát, hogy 1944-ben, néhány héttel a szövetségesek partraszállása előtt élettársát, Simone de Beauvoir-t egy antiszemita rádióállomáshoz szerződtette. Sartre 1972. október 15-én a „La Cause du peuple" című proletár eszméket közvetítő baloldali újságban írt tehát arról, hogy
„ebben a háborúban a palesztinok egyetlen fegyvere a terrorizmus. Ez egy szörnyű fegyver, de az elnyomottaknak nincs más fegyverük; és azok a franciák, akik jóváhagyták az Algériai Felszabadítási Front franciák elleni terrorizmusát, azoknak jóvá kell hagyniuk a palesztinok terrorista akcióját is. Ez az elhagyott, elárult és száműzött nép, csak halálos támadások szervezésével mutathatja meg bátorságának és gyűlöletének erejét".
Ez a fajta megközelítés nem újdonság, véli Onfray, „hosszú időre nyúlik vissza". Idézi mások mellett a vörösnek nevezett Grégoire apátot is, aki a zsidó faj „regenerálását" javasolta, ami azt feltételezi, hogy a zsidók valójában degeneráltak. (Onfray az apátnak „A zsidók fizikai, erkölcsi és politikai regenerálódásáról" szóló esszéjére hivatkozik.) „A lustáknak elég csak a címet elolvasni, hogy lássák, hogy a zsidók fizikailag, erkölcsileg és politikailag degeneráltak" - mondja Onfray. Az apát egyébként Mitterrand szocialista köztársasági elnök alatt került a Pantheon-ba ... (A francia királyok és magasrangú tisztviselők temetkezési helye.)
A cikk folytatódik, lapozzon!