A különleges út, amelyre régóta készül az ember

Vannak akik spirituális okokból, mások a lenyűgöző tájak és a túrázás élménye miatt indulnak el az El Camino valamelyik útján. Gyorsan kiderül, hogy sokkal többet tartogat mindegyik, mint egy zarándokút. Fillérekből kihozható egy éjszaka a zarándokszállásokon, ahol mindig különleges társaság gyűlik össze és könnyen lehet új barátokat szerezni. A túrautak elképesztő tájakon vezetnek keresztül, közben könnyű elmerelni a saját gondolatokban. Útinapló a Szent Jakab zarándokútról.

Amikor ezt a beszámolót írom, már hét napja vagyok úton, a lábfejemen annyi különböző fajtájú és méretű sérülés van, hogy nevet kellene adnom nekik. Csak részben fogadtam meg azt a gyakran hangoztatott tanácsot, hogy a kényelmes lábbeli a legfontosabb, amiről gondoskodni kell, ha valaki az El Caminot végig akarja járni. Az egyik utcai cipőmet és egy túraszandált hoztam magammal az útra. Hogy ne ragozzam túl a cipő kérdést: a szandál briliáns ötletnek bizonyult, az utcai cipő pedig hatalmas ostobaságnak.

Baszkföld széles önkormányzattal rendelkező autonóm tartomány Spanyolország északi részén, a történelmi Baszkföldegy egy része Franciaországba is átnyúlik. Vitoria a fővárosa, itt található a baszk parlament is. Bár a baszkok a legtöbb kérdésben önállóan döntenek, ezzel együtt Spanyolország hallani sem akar a terület különválásáról. A baszk nyelvet a világon megközelítőleg 6-800 ezer ember beszéli, de a baszkok túlnyomó része kétnyelvű, anyanyelvük mellett a spanyol nyelvet is beszélik. A baszk nyelv egyetlen élő nyelvvel sem áll rokonságban. Közel kétmillió baszk nemzetiségű ember él Spanyolországban, a baszk nevet viselők azonban legalább 4 millióan vannak. Az egyik leghíresebb baszk, Loyolai Szent Ignác.

Utcai falfestmény, baszk jelképekkel Forrás: Origo

A Szent Jakab zarándokútnak több változata van, ezek közül a francia útvonal a legismertebb és a legnépszerűbb is. Mielőtt elindultam, tanácsot kértem olyanoktól, akik több útvonalat is végigjártak. A beszámolók szerint a francia út túlságosan zsúfolt, azonban főként sík terepen vezet, a domborzati viszonyok biztosan senkit nem zavarnak meg az elmélyülésben. Az északi útvonal egészen más, hegyeken vezet keresztül, csodás látvány tárul a zarándokok elé, az út nagy része a part mellett halad. Az előnyök és a hátrányok mérlegelése után úgy döntöttem, hogy az északi útvonalat járom be, amelynek egy jelentős része Baszkföldön halad át. Úgy tervezem, hogy maximum 30 napig fog tartani.

Miután Bordeaux-ból megérkeztem Irunba, első napra egy óceánparti üdülőfalut, San Juan-t választottam, pontosabban az ott levő Szent Anna albergue-t. A szállások délután 3 körül általában megtelnek, ezért érdemes minden nap időben érkezni. Délután 4 körül értem oda, szerencsém volt, még éppen kaptam szállást.

A Szent Anna zarándokszálláson egy kedves baszk férfi fogadja a zarándokokat, mindenkit külön az ágyához kísér, pecsétet tesz az útlevelekbe és elmondja a házirend legfontosabb pontjait. A nappali falát egy méretes Che Guevara mozaik díszítette.

Forrás: Origo

A zarándokszállások a legtöbb esetben önkormányzati vagy egyházi fenntartásúak, de ezek mellett rengeteg magán albergue is működik. Egy éjszaka ára is nagyon változó. Sok településen működik adományalapú szállás, ahol a zarándokok annyit fizetnek, amennyit jónak látnak. Több útitársammal is egyeztetve én 5 eurót dobtam be a perselybe. A fix áras szállások 10-15 euró között vannak.

A szállás elfoglalása és egy alapos zuhany után elindultam felfedezni a falut. Az óceán közelsége miatt alig vártam, hogy lejussak a partra. A falu egyébként egy közkedvelt nyaralóhely, a főtér is tele volt táncoló turistákkal.

A parton találtam egy úszásra alkalmas helyet, ahol mások is fürdőztek. Úszás után egy kis ösvényen kimásztam a sziklaszirtre, hogy egy pillantást vessek a végtelen vízre. A bámészkodás után visszamentem a szállásra, hogy egyek egy kevés szalonnát, eltervezzem a következő napokat, és minél hamarabb lefeküdjek.

Egy alkalmas rész a fürdőzésre Forrás: Origo

Az albergue-k házirendje teljesen egyforma, minden este 10-kor van a lámpaoltás, reggel 8-ig pedig el kell hagyni a szállást.

Jelzések Forrás: Origo

Az első napon nem tudtam, hogy milyen jelzéseket kell követni, a szálláson igazítottak el, hogy a sárga nyilat, a fésűkagylót és néhol külön a zarándokok kedvéért kihelyezett táblák jelölését kövessem. Eltévedni egyébként nem lehet, csak figyelmesnek kell lenni.

San Juan után egy sokkal hosszabb szakasz várt rám. Először egy kis csónakkal átkeltem a falut kettéválasztó csatorna túloldalára, onnan pedig egy hegyre kellett felkapaszkodnom. Sokáig haladtam úgy, hogy közben az öbölre láttam a magasból. Szép a szemnek a végtelen víz, főleg, ha egy jó magas hegyi szerpentinről nézheti az ember.

Reggeli kilátás Forrás: Origo

Két órányi gyaloglás után San Sebastian-ba értem, az utam keresztül vezetett a városon. Éppen annyit láttam a városból, amennyit az út engedett. Don Quijote szobra mellett megálltam, hogy felvegyem a szandálom, nem csak azért, mert kényelmesebb, mint a cipőm, de a hőmérséklet is megkívánta a cserét.

San Sebastian egyik strandja Forrás: Origo

San Sebastian után újabb hegyek és völgyek következtek, miközben továbbra is az óceán vizét láthattam a jobb oldalamon. Az útnak ezen a szakaszán, útban Getaria felé ismerkedtem meg Cassandrával, egy kanadai lánnyal. Út közben rengeteget beszélgettünk, Getariaba érkezésünk után ittunk egy kávét és úgy döntöttem, hogy aznap nem megyek tovább. Miután találtunk egy szállást 15 euróért, lepakoltunk, majd közösen bevásároltunk és megvacsoráztunk.

Cassandráról először azt hittem, hogy valahonnan a Brit-szigetekről érkezett. Mint utólag kiderült nem is tévedtem nagyot, az ősei Írországból vándoroltak Kanadába. Beszélgetés közben kiderült az is, hogy a nővére szintén végigjárta a Caminot, szintén magyarokkal barátkozott össze, akik a zarándoklat után Budapesten is vendégül látták.

Este többször arra keltem, hogy dörög az ég és esik. Reggel még javában esett, ahogy a hőmérséklet is néhány fokot. Lassan összepakoltunk, ettünk néhány falatot, majd kiálltunk az ajtóba, hogy megvárjuk az indulásra alkalmas legjobb pillanatot.

Nem volt mire várni, minden lelkierőnket összeszedve végül útra keltünk. Nagy cseppekben esett az eső, mintha sose akarna elállni, időnként gyengült az intenzitása, de folyamatos volt.

El Camino, Szent Jakab-út, zarándokút Forrás: Origo

Miközben Cassandrával beszélgettünk és ütemesen haladtunk, időnként új embereket is megismertünk. Többek között egy francia srácot, Vincentet.

Délután elállt az eső és hirtelen a nap is kisütött. Egy spanyol sráccal is együtt ballagtunk egy darabig, de ő egy hegyi albergue-ben szállt meg. Vincent valahol lemaradt tőlünk, mi pedig úgy gondoltuk, mivel úgyis jóra fordult az idő, érdemes tovább menni. Ha időben és alaposabban megnéztük volna a térképet, akkor valószínűleg mi is a hegyi szálláson maradunk, ugyanis azt követően sokáig nem volt semmilyen lakott település az út mellett. A völgybe leérve realizáltuk, hogy muszáj eljutnunk a következő városig, Markináig, különben az ég alatt éjszakázunk. Egy uzsonnányi szünetet tartottunk, és elhatároztuk, hogy mindenképpen eljutunk a városba, amúgy sincs más választásunk.

¶-br Forrás: Origo

Este 8 körül érkeztünk meg Markinába. Egy pizzéria teraszán zarándokok vacsoráztak, beszélgetésbe elegyedtünk velük. Elmondták, hogy a kolostorban már csak a földön lehet aludni a zsúfoltság miatt, ezért a városban található két másik albergue-t ajánlották. Szerencsét próbáltunk mindkét szálláson, de ahogy sejtettük, valóban telt ház volt mindkettőben.

Végül az interneten béreltünk egy lakást. Ez maga volt a megváltás, én az erőm végére értem. A jobb lábam különösen fájt, akkor még nem tulajdonítottam ennek nagyobb jelentőséget.

Vacsora után összegezve az aznapi utat kiderült, hogy az egész északi útvonal legmagasabb hegyét másztuk meg, éppen akkor, amikor a szokásosnál sokkal hosszabb utat tettünk meg. Több, mint 40 kilométert, 12 óra alatt jártunk végig. 40 kilométer az alföldön nem számít soknak, hegyvidéken azonban rengeteg.

A cikk a következő oldalon folytatódik!