Még mindig jók az öregek a háznál

Aki azt mondja, hogy hatvan körül vagy esetleg afölött nem lehet már jó rockzenét játszani, arra már többen is rácáfoltak idén, és most Neil Young és Ray Davies is csatlakozik hozzájuk. A kanadai zenészlegenda a tavalyi protest-lemez után egy eklektikus és erős albummal tér vissza, míg az ex-Kinks-vezér Davies hosszú évek óta nem jelentkezett ilyen energikus és szerethető lemezzel, mint ez az újságmellékletként árusított album. Carrie Underwood crossover popzenéjében a country felé tolódik a hangsúly, Serj Tankian a System Of A Down rajongóit kárpótolja zenekara hallgatásáért, míg a hetvenes években turkáló Hoosiers újabb bőrt húz le a szoft-popról. Lemezajánló.

The Hoosiers: The Trick To Life

Várakozások: Ma már egyáltalán nem újdonság, hogy a fiatalok szeme elől sokáig a tematikus rádiókba és a 'hetvenes évek legnagyobb slágerei' típusú nosztalgikus válogatáslemezekre száműzött szoft-rock-felnőtt-pop-MOR csapatok és előadók életműve az utóbbi pár évben újra hivatkozási alap lett. Mindez köszönhető elsősorban az olyan zenekaroknak, mint a Bee Gees vagy Elton John örökségét szeretnivaló túlzásokkal és iróniával újrahasznosító Scissor Sisters vagy a pedáns és kockázatmentes, fúziós, funkos, soulos rockzenét aktualizáló Maroon 5. De nem mehetünk el szó nélkül a szimfónikus-AOR Electric Light Orchestra megdöbbentően széles körben terjedő reneszánsza, vagy a Supertramp rehabilitálása mellett sem. A mozgalom legújabb reménysége pedig az angol és svéd tagokkal felálló The Hoosiers, akik eddig két, igen sikeres kislemezzel (Worried About Ray, Goodbye Mr. A) vetették meg lábukat a brit piacon, a volt Jamiroquai billentyűs, Toby Smith produceri segédletével felvett debütáló lemezük pedig akár szélesebb körben is ismertté teheti a nevüket.

Eredmény: A The Trick of Life azért szerencsére izgalmasabb annál, mintsem, hogy egyértelműen be lehessen passzírozni ebbe a skatulyába. Bár a fő inspirációk a hetvenes évek stadionjaiból kerülnek ki, a Hoosiers hallhatóan törekszik a változatosságra; a Cure hatása éppúgy tetten érhető itt, mint a Libertines iskolából kikerült, aktuális gitárzenekarok befolyása. A Run Rabbit Run például egy elég egyértelmű Radiohead-utánzat, a Worried About Ray pedig pofátlanul nyúlja a Turtles negyvenéves világslágerét, a Happy Together-t. Továbbmenve is lehetne még hasonló példákat találni, ami nem azt jelenti, hogy nem jók a számok, hanem azt, hogy egyáltalán nem egyéni. A Hoosiers sikeresen beküzdötte magát első kislemezeivel a köztudatba, de hogy évek múltán is velünk lesznek-e, arra nem vennénk mérget.

Kiknek ajánlható: A zongorás, hetvenes években gyökerező popzene rajongóinak.

Olyan, mint: A Keane és a Supertramp zabigyereke.

(SZSZCS)