Szeptember - Szent Mihály hava

Szeptember hónap neve és a kalendáriumban elfoglalt helye érdekes ellentmondást rejt magában. Jelentése a latin septem = hét számnévből ered (september mensis = hetedik hónap), mivel a márciussal kezdődő régi római naptár hetedik hónapja volt, és ez a név a megváltozott időszámítás után is fennmaradt, holott a hónap maga a kilencedik helyre került.

Bár a polgári naptárakból már rég kiszorult, de a legöregebb pásztoremberek még számon tartják Lambertus vértanú szeptember 17-én esedékes névünnepét. Ezen a napon ugyanis több figyelemmel kémlelték az eget, mert - a hiedelmes tapasztalások szerint - az ősz eleji Lambert a jövő évi tavasz időjárását is megmutatja.

A Muravidéken a következő napon esedékes Péter "viselkedéséből" következtettek a jó vagy rossz, negyven napig tartó vetésidőre. Rövidebb távra szóló "prognózist" is felállítottak szeptember 18-án, Titusz napján a népi időjósok, mert ha ekkor eső támadt, igencsak lucskos, csapadékos őszidőre következtettek. "Titusz könnyeitől, - sóhajtottak ilyenkor a borúlátóbb zalai szántóvetők, - négy ökörrel sem tudsz kievickélni a sárból."

Máté apostol emléknapja (szeptember 21-e) a néphagyományban az őszi gabona vetésének az ideje. Sokfelé ilyenkor a szakajtókba, kosarakba rakott búzát megszenteltették a templomban, majd a szentelményt a vetőmag közé keverték ugyan, de éppen a bő termés reményében csak másnap kezdték a vetést. Voltak vidékek, ahol Máté evangélista hetében tilos volt a vetés, mert mint mondták: "Csak pelyva kelne a mag után".

Göcsejben a gazda a nyelve alá három búzaszemet tett, és a vetés végéig ott tartotta. Ha szóltak hozzá, nem válaszolt. Állítólag azért, hogy a madarak nyelve is leragadjon, ne kapjanak rá a vetésre. Besenyőtelek asszonyai a vetésből megmaradt búzából a koldusoknak sütöttek kenyeret. A szőlőtermő vidékeken az volt a vélemény, ha Máté napján tiszta, napos az idő, akkor bőven lesz bor a pincében.

Szent Imre herceg nevelőjének, Szent Gellért püspöknek a névünnepe szeptember 24. Szent István Király halála után a püspök pogány lázadók kezére került, akik szekerestül lelökték a mai Gellért hegyről 1046-ban. Budapest védőszentje is Szent Gellért, vértanúhalálának helyszínén a XI. században templomot emeltek, ahová betegek tömegei jártak gyógyulást keresni. Innen is eredeztethető a hegy aljában feltörő gyógyforrások erejébe vetett hit.

Boszorkányos hiedelmek tapadtak régebben Gellért püspök napjához, de inkább az éjszakájához. Aki hajlamos volt rá, éjfélkor találkozhatott a keresztúton ácsorgó ördöggel, és a tőle kapott "tudomány" révén vált boszorkánnyá. Azután már öregasszony, fejetlen ló, bak macska, vagy parázsló szemű, vörös kutya képében okozhatott bajt, kárt a haragosainak.