Szeptember - Szent Mihály hava

Szeptember hónap neve és a kalendáriumban elfoglalt helye érdekes ellentmondást rejt magában. Jelentése a latin septem = hét számnévből ered (september mensis = hetedik hónap), mivel a márciussal kezdődő régi római naptár hetedik hónapja volt, és ez a név a megváltozott időszámítás után is fennmaradt, holott a hónap maga a kilencedik helyre került.

Kisboldogasszony, vagy Kisasszony napja, szeptember 8-a, régtől fogva jeles dátuma mind az egyházi naptárnak, mind pedig a népi kalendáriumnak. A katolikus hívek Szűz Mária születésének emléknapját ünneplik, faluhelyen pedig ez volt a "két asszony közi" időszak záró-, és az ősz kezdőnapja. Minthogy ilyenkor már útjukra készülődnek a vándormadarak, a névadót sokfelé Fecskehajtó Kisasszonyként emlegették.

ulajdonképpen az augusztusi Nagyboldogasszony és a szeptemberi Kisasszony közötti periódus is a zordabb évadra való felkészülésre serkentette a gazdaasszonyokat, de már a férfinépet is. Igyekeztek ekkorra összegyűjteni a tyúkok alól a tavaszig elálló tojást, megszedni a gyógyfüveket, alvó-ra szemezni a gyümölcsfákat. Az utóbbi természetesen a férfiak dolga volt, akárcsak a szántás, vagy az aktuális magvetés.

Némely helyen, nem is olyan régen még Kisasszony-nap hajnalán a vallásosabb asszonyok kimentek a határba, és lehetőleg egy kiemelkedőbb dombon várták a napfelkeltét. Azzal a legendabéli hiedelem-mel, hogy aki érdemes rá, a felkelő napkorongban megpillanthatja Szűz Mária alakját. Ha netán eső, vagy felhő akadályozta a lehetséges látomást, abból csapadékos vetésidőre következtettek az időjárás megfigyelői.

"Ha Kisasszony napján nem köszönt be éjszakai fagy, akkor hosszú, meleg ősz várható!" - mondogat-ták az öregek hazánk hegyes vidékein. Ennek különösen a szőlészek szempontjából van jelentősége, - amint a rigmus is mondja: "Szeptemberi meleg éjszakák / finom bort érlelnek. / Ha hidegre fordulnak Máriák / Savanyúak lesznek". A vetést is e határnap után kezdték sokfelé, és a vetnivaló búzát az előző éjszakán "harmatra tették", azaz a szabad ég alatt elterítették, abban a hitben, hogy akkor nem fog majd megüszkösödni. Végül a vetés után magasra dobták a kiürült zsákot, kérve a Mindenhatót, hogy akko-rára nőjön a gabona.

Szeptember legnagyobb ünnepe mindenképpen a Kisasszony nap, Szűz Mária születésének az ünnepe. A legenda szerint Mária születésének az éjszakáján keletkezett a taligavirág, - más néven a hunyor - és gyökerének gyógyereje van. Amikor Jézust szülte, akkor keletkezett a mocsárd, - ismertebb nevén a gólyahír, amelyet szintén gyógyerejűnek tartanak. Máriának a menekülésekor hullott könnyeiből fakadt a gyöngyvirág, hajából az árvalányhaj, a gyermek Jézus mosdóvizéből pedig a nefelejcs.