Szeptember - Szent Mihály hava

Szeptember hónap neve és a kalendáriumban elfoglalt helye érdekes ellentmondást rejt magában. Jelentése a latin septem = hét számnévből ered (september mensis = hetedik hónap), mivel a márciussal kezdődő régi római naptár hetedik hónapja volt, és ez a név a megváltozott időszámítás után is fennmaradt, holott a hónap maga a kilencedik helyre került.

"Nyár késeje, ősz hamara". A költő, Erdélyi József nevezte így szeptember középső harmadát, amely még igen kellemes, verőfényes időszaka az évszakváltásnak. Ugyanakkor egyre több jelét fedezhetjük fel az ősz "hatalomátvételének": színesednek a lombok, tömegével hagyják itt fészkeiket kedvenc vándormadaraink, erdeink csendjét fel-felveri a szarvasbikák vetélytársriasztó bőgése. A Fecske-hajtó Kisasszony utáni hetek még inkább a termények betakarítására és a szántás-vetés előkészületeire összpontosítják a gazdaemberek figyelmét.

A Mária-ünnepek sorában jelentős helyet foglal el szeptember 12-e, Mária napja. A Szűzanya tiszteletére szentelt templomok többsége ekkor tartja búcsúját, és a Mária kegyhelyek is benépesülnek a zarándokok sokaságától. A név gyakorisága miatt a magyar nyelvterület egyik legkedveltebb ünnepe ez, amelyre a faluból elszármazott rokonokat, barátokat is meghívják. Számos vidéken töltött kacsával, süteményekkel várják a vendégeket, a csíki székelyek többsége pedig tűrt húst készít erre az alkalomra, ami - karácsonyi étel lévén - fokozza a nap ünnepélyességét.

Ezt a dátumot elég későn, Bécsnek a töröktől való, 1683-as megmenekülése emlékére iktatta naptárba IX. Ince pápa. Amikor is Kara Musztafa túlerőben lévő és az Allah, Allah! - nevét üvöltő seregével szemben fölzúgott a "harci: Jézus, Mária", és a véres ütközet Kahlenberg lejtőin a keresztény hadak diadalmával végződött. Rá három évre, szeptember 2-án Buda is felszabadult.

E jeles napot követi Mária - Jézus halála felett érzett - anyai szenvedésének, anyai fájdalmának ünnepe, a Hétfájdalmú Szűzanya, vagy Fájdalmas Szűzanya napja szeptember 15-e, így a hívő katolikusok sokfelé e két ünnepet együtt ülik meg. Zarándok búcsúkat rendeztek, és rendeznek még ma is többek között: Sasváron, Pozsonyban, Nyitrán, Sümegen. A búcsúkon vásárolt, - többnyire népi fafaragóktól származó - kis Piéta szobrocskák pedig természetes tartozékai voltak a parasztházak szentélyeinek, szent sarkainak.

Az időszak érdekes dátumát találjuk szeptember 14-én az egyházi naptárban: a Szentkereszt felmagasztalása ünnepét. A legenda szerint a III. század elején élt Nagy Konstantinusz édesanyja, Ilona császárnő ezen a napon találta meg Jézus Krisztus keresztjét. A január hatodikára eső Vízkereszt, majd a május harmadikán esedékes keresztfaünnep és a szeptemberi Szentkereszt napja szinte hajszálpontosan harmadolja az évet, és a földünkben gyökeredző Élet fáját jelképezi.