Vizi E. Szilveszter

Kábítószerek - a kreativitás mítosza és a rombolás valósága

Kultúrtörténeti érdekesség, hogy Shakespeare számos drámájában tünettanilag nagyon pontosan leírja a kábítószert tartalmazó "varázsital" hatását.

Például Romeó és Júlia történetében a két egymással harcban álló család gyermekeinek tragédiájáról ír. A történet szerint Júliát a szülők Páris grófhoz akarják adni. A lány azonban az ellenséges Montague család fiát, Romeót szereti. Júlia és Páris gróf tervezett esküvője előtt a fiatalokat pártoló Lőrinc barát ezen úgy akar segíteni, hogy Júliával megitat egy pohár "mérget", amelytől majd a lány elalszik és halottnak fog látszani. A terv szerint Júlia a sírboltban felébred, elmenekül Romeóval, és boldogan élnek. De mint minden drámában, itt is valami váratlan dolog történik. (Az idézeteket Mészöly Dezső fordításában adjuk meg.)

A tervnek megfelelően dajkája reggel észreveszi, hogy Júlia nem akar felébredni:

"Kisasszony! Ej no! - Alszik, mint a bunda [...]
Meghalt... Örökre itt hagyott. Nagy Isten!"

Capulet, Júlia apja, amikor meglátja alvó és halottnak vélt lányát a következőket mondja:

"Mutassátok! Úr Isten! Jéghideg...
A vére meghűlt, teste megmeredt:
Szederjes ajka régen nem lehel."

Video: részlet a Rómeó és Júlia című színházi előadásból

Vajon mit adhatott Lőrinc barát Júliának? Így vall erről a barát, illetve Shakespeare, aki ismerte az ópium hatását, amit akkortájt széles körben altatóként használtak:

"Segítségül hívtam vegyész-tudásom:
Egy altatószert adtam át neki,
A főzet úgy hatott, mint számítottam -
Ő tetszhalottként szunnyadt másnap ágyán..."

Shakespeare oly tökéletességgel írja le a tüneteket, hogy nyugodtan állíthatjuk, Lőrinc barát ópiumot (!) adott a lánynak, amely nagyon sok alkaloida mellett morfint, kodeint és heroint is tartalmaz.