Vizi E. Szilveszter

Kábítószerek - a kreativitás mítosza és a rombolás valósága

VIII. E szörnyű kórt meg kell előzni

Az ENSZ a kábítószer-problémák közös legyőzésével foglalkozó különleges ülésszaka után politikai deklarációt fogalmazott meg (New York, 1998. június). A deklaráció megállapítja, hogy "A drogok életeket és közösségeket pusztítanak el, aláássák a fenntartható emberi fejlődést és elősegítik a bűnözést. A drogok minden országban a társadalom minden részletét érintik; a kábítószerrel való visszaélés különösen a fiatalok szabadságát és fejlődését befolyásolja. A drogok súlyosan veszélyeztetik az emberiség egészségét és jólétét, az államok függetlenségét és demokráciáját, a nemzetek stabilitását, a társadalmak felépítését, valamint emberek és családok millióinak méltóságát és reményét."

Mi tehát a teendő? Hogyan lehet elkerülni, hogy bár az elmúlt évek során tranzitországból célország lettünk, ne eszkalálódjon a helyzet, és fiatalságunk ne legyen áldozata e szörnyű divatnak, kórnak? Hogy az örömszerzésre ne a mesterséges utakat válassza, mert az lelke elsivárosodásához, teste szétrombolásához vezet? Hogy ne a mesterséges paradicsomban érezze jól magát, hanem az ember belső énjéből fakadó, emléknyomokat is hagyó tartós boldogság legyen földi létének célja? Vagy ahogy Baudelaire írta: "Valóban, az embernek, elfajulás és szellemi halál büntetésének terhe alatt, tilos aláásnia létének alapvető feltételeit és felborítania a saját képességei és az azok gyakorlására szolgáló környezet között fennálló egyensúlyt, egyszóval: aláásni egyéni sorsát abból a célból, hogy egy újfajta végzettel helyettesítse." (A Mesterséges mennyországok).

A társadalom és az állam együttes fellépésére van szükség. Az állam a maga eszközeivel kell, hogy küzdjön, elsősorban a prevenciót, a megelőzést szolgálva. A civil társadalomnak pedig, azaz nekem, Önöknek, nekünk valamennyiünknek még ennél is nagyobb a felelőssége. A családon belül kell (és lehet igazán!) elejét venni e szörnyű kór terjedésének, amely "csökkenteni igyekszik az emberi szabadságot és a vele járó nélkülözhetetlen fájdalmat" (Baudelaire). Nagy a felelőssége az írástudóknak, az írott és elektronikus sajtónak, nekünk, tudósoknak, akik ismerjük a szörnyű kór egyénre és társadalomra kifejtett romboló hatását. A megelőzés mindenkinek a feladata, aki csak egy csöppnyi felelősséget érez a másik ember iránt.