Vizi E. Szilveszter

Kábítószerek - a kreativitás mítosza és a rombolás valósága

I. A varázsló táncától a diszkó-őrületig

1. ábra

A kábítószerek, drogok fogyasztása az emberiség több ezer éves problémája. Különféle kultúrák különféle drogokat részesítettek előnyben: vannak tudósok, akik történeti kutatásokra hivatkozva azt állítják, hogy egy-egy kultúrát egy-két drogféleség dominanciája jellemez. Európára például az alkohol elfogadottsága jellemző, ami azt is jelenti, hogy az alkoholfogyasztásnak itt az évezredek folyamán kialakult bizonyos "kultúrája", egyéni és társas formái, normái, szabályozásai és kezelésmódjai - sőt mitológiája és kanonizált művészi ábrázolása is.

Az Ószövetség (Sir 31,27-28) szerint "Mint az élet vize, olyan a bor annak, aki mértékletes a bor ivásában. Mi az élet annak, aki bort nem ihat? Az ember örömére teremtetett a bor a világ kezdetétől. A bor vidámság és öröm a szívnek." Az Újszövetségben Jézus első csodájakor, a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta, amely a megjelent örömre és a földre érkezett áldásra utalt. A bibliai bor-jelkép legmagasztosabb szakralitását az utolsó vacsora jelenetében láthatjuk, amikor is Jézus átnyújtja a kelyhet apostolainak a következő szavakkal: "Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára" (Mt 26,27-28). Ezzel tulajdonképpen a bor a megváltás eszköze lesz, az Eucharisztia megvalósulása. A bor Európában a mitológia és a művészet kedvelt témájává is vált. Mivel Mohamed próféta az igaz hivőknek megtiltotta a bor fogyasztását, iszlám területeken értelemszerűen nem fejlődhetett ki ennek kultúrája. Ehelyett itt inkább az ázsiai eredetű kender, a hasis (kannabisz) fogyasztása, illetve az ópium szívása terjedt el. De a mi alkoholunkéhoz hasonló szerepet töltött be például a dél-amerikai indiánok gyarmatosítás előtti kultúrájában a kokacserje teaillatú levelének rágcsálása is, amely kokaint tartalmaz.