Kóka János: A versenyképesség csak eszköz

Az [origo] vendégszobájában chatelt Kóka János Gazdasági és Közlekedési Miniszter. Olvasóink elsősorban épülő autópályákról, tömegközlekedésről, a bérszínvonal uniós szintre emeléséről, valamint politikusi pályájáról faggatták a minisztert.

Meddig tarthat a tömegközlekedést érintő folyamatos áremelkedés? Már most egetverő nagyságrendű árai vannak a BKV-nak és belegondolni is rossz, hogy ez évről évre csak nőni fog. A kétajtós szekrények alkalmazása - akik terrorba tartják az utazóközönséget - szintén kiadás, melyet azok fizetnek ki, akik amúgy is megvennék a jegyet/bérletet. (Viktor)

A tömegközlekedés árait nem mi alakítjuk hanem az energiaellátás, a karbantartás, a foglalkoztatás emelkedő költsége. Ezek mellett a minőséget is javítanunk kell, hiszen a mindennapi európai uniót az emberek akkor érzik, hogyha a szokásos élethelyzetükben is "európai fordulat" következik be. Ma nagyon sokat költünk tömegözlekedésre, jegyárak támogatására, annyit, amennyit a költségvetés elbír. Nincs remény ennek az érdemi, rövid távú növelésére, hiszen akkor máshonnan kellene elvennünk.

Két dolgot lehet hát csinálni: 1. növelni a hatákonyságot (korszerű járművek beszerzésével, jobb menetrendek kialakításával, profibb közlekedésszervezéssel). 2. a jegyárak támogatására fordított összegek elosztását hatékonyabbá tenni, több támogatást kaphasson aki igazán jogosult, de kevesebbet az, aki meg tudná magának venni a teljesárú menetjegyet is. A vasúton utazók több mint 90 százaléka valamiféle kedvezményben részesül. Fel kell tennünk a kérdést, hogy mindegyik jogos-e? Ennek az ellenőrzése hagyományos eszközökkel nem lehetséges, elektronikus alkalmazásokra van szükség. fenti elveket a budapesti közlekedési szövetség koncepciójának kialakításába eredményesen építettük be.

Mikor lesz magasabb Magyarországon az életszínvonal? Emberek tízezrei hónapról hónapra élnek, a hónap végén teljesen üres a családi kassza. Mikor akarnak tenni valamit ez ellen? (Tyumi)

Az igazi kérdés az, hogy hogyan lehet megtalálni az életszínvonal emelésének forrásait. Ha a "gondoskodó állam" jóléti stratégiája a nem létező javak elosztásának ígéretére épül, abból vagy nem lesz semmi, vagy az ország jövője mehet rá. Egyetlen lehetséges utunk van: a gazdaság fejlődése. Ez teremt több pénzt, több munkahelyet, nagyobb biztonságot.

Az EU-hoz így nem csak csatlakozhatunk, de fejlődés ütemében továbbra is kiemelkedhetünk onnan. Gyorsabb fejlődéssel hamarabb érjük utol az unió átlagát. a régióban a legfejlettebbek vagyunk, de ezzel nem elégedhetünk meg. az emberek akkor érzik az ország sikerét, hogyha nyugdíjasaink úgy élhetnek, mint például. az osztrák nyugdíjasok. A cél ez. Az általam sokszor hangoztatott versenyképesség "csak" eszköz.

Reális értékelés alapján 2015 és 2020 között érhetjük el az unió mai gazdasági fejlettségének színvonalát. Ha fel tudjuk gyorsítani a gazdaság fejlesztését, ha versenyképesebbé tudjuk tenni Magyarországot, és megfelelően tudjuk felhasználni a rendelkezésre álló uniós forrásokat, akkor van esélyünk arra, hogy a közelebbi időpont teljesüljön.

De ha magasabb lenne például a minimálbér, akkor az emberek is többet költenének, több bevétele lenne az államnak (adó, áfa stb.) Tehát többet lehetne elosztani. (Tyumi)

A béreket akkor lehet emelni, ha a gazdaság fejlődése ehhez forrást biztosít. Ellenkező esetben a fejlődési ütemtől elrugaszkodott béremelések a gazdaságban krónikus versenyképtelenséget okozhatnak, a közszférában pedig adóforintok további tízmilliárdjait emészthetik föl.

Köszönöm a kérdéseket, nekem most mennem kell, d e a továbbiakban is szívesen válaszolunk a [e-mail] emailcímen. További jó nyarat kívánok mindenkinek!