Séta Szent Péter városában

A Rómában eltöltött hosszú hétvége következő napjának célpontja a Vatikán volt, mielőtt azonban felkerestük volna a katolikus egyház központját, megnéztünk egy középkori és egy ókori nem kevésbé fontos és nevezetes helyet, a Campo de 'Fiorit és a Pantheont, később pedig kihagytunk egy Lazio-meccset. Római beszámolónk második része.

A bazilika után még egy fontos látnivalót okvetlenül be kellett iktatnunk a programba, a Vatikáni Múzeumot. A Vatikánt körülvevő falat követve jutunk el a múzeum bejáratához, ahol évszaktól és napszaktól függetlenül hatalmas sor áll. Érdemes minél korábban ideérkezni, bár a sor látványa csak elsőre félelmetes, a jegyárusok derekasan végzik a dolgukat, azaz viszonylag hamar be lehet jutni az épületbe. A múzeumban az évszázadok során a pápák által összegyűjtött műtárgyak és kincsek tömkelegét tekinthetjük meg. A kiállított tárgyak mennyisége olyan nagy, hogy egy látogatás talán nem is elég, akinek ideje engedi, érdemes két vagy akár több napot is szánni a múzeumok teljes és alapos bejárásához.

A tájékozódást a múzeumban négy különböző útvonal segíti, amelyek leírását a bejáratnál szerezhetjük be, ezek mentén némileg rendezettebben haladhatunk végig a kiállítótermeken. A múzeum leghíresebb látványossága, a Sixtus-kápolna, általában ezen útvonalak végén kap helyet, mintegy megkoronázandó a múzeumi körsétát, de tudni kell, hogy a kápolnában mindig tömeg van (a japán turistacsoportok legtöbbször csak idáig jutnak). Ezért, ha valaki elsősorban Michelangelo csodálatos freskóiban szeretne gyönyörködni, érdemes előre venni a kápolna megtekintését, és csak ezután kezdeni a múzeum bejárását.

Mi inkább a "rendes" útvonalat választottuk, hogy kellő hangulatba kerülve érkezzünk a csúcsponthoz. A különböző termekben és galériákban az ókori - görög, római, etruszk, egyiptomi - szobroktól kezdve a reneszánsz festményeken át a barokk alkotásokig szinte minden megtalálható. Olyan híres alkotásokban gyönyörködhetünk néhány centiméterről, mint a Laokoón-csoport, Apollo szobra, amelyet egy i. e. 4 századi görög szoborról mintáztak római mesterek, vagy Raffaello hihetetlen alkotásai (közöttük is legelső helyen az Athéni iskola című, amely Platónt és Arisztotelészt ábrázolja a köréjük gyűlt a hallgatókkal és tanítványokkal. Érdekes, hogy a képen látható egy különálló figura, Diogenész alakja, amelyről művészettörténészek azt tartják, hogy Michelangelo portréjáról van szó.)

A Vatikán Múzeum legérdekesebb látványossága a hatalmas tömeg ellenére mégiscsak a Sixtus-kápolna. A IV. Sixtus pápa magánkápolnájának készült épület 1484-ben nyerte el mai formáját, és a kápolna a mai napig fontos funkciókat tölt be a pápaság és a pápai állam életében. II. János Pál halála után itt gyűlt össze a pápát választó bíborosok testülete, a konklávé, és választotta meg az egyház új fejévé XVI. Benedek pápát.

A kápolna azonban mégsem erről a funkciójáról ismert elsősorban, sokkal inkább Michelangelo freskóiról, a Teremtés-ről és Az utolsó ítélet-ről. Ezt a két fantasztikus, összetett és bonyolult művet egy 10 évig tartó restaurációs munka során újították fel, amely 1990-ben - Az utolsó ítélet felújítása 1994-ben - ért véget, s ennek nyomán újra láthatóvá váltak a Michelangelo által használt eredeti színek.

Michelangelo II. Gyula pápa megrendelésére kezdett hozzá a mű - a Teremtés - elkészítéséhez 1508-ban, bár mindvégig vonakodva végezte a munkát, hiszen sosem tartotta magát igazi festőnek. A mintegy 800 négyzetméter felületű kompozíció elkészítése négy teljes évig tartott. A művészettörténészek szerint a freskókon remekül kivehető, hogy Michelangelo miként fejlesztette technikáját és milyen újításokat vezetett be a négy év alatt. 22 évvel később újabb megrendelést kapott, ezúttal VII. Kálmán pápától, ezúttal Az utolsó ítélet elkészítésére. A freskó elkészítéséhez két korábbi festményt kellett eltávolítani a falakról, ezek nyomai komoly károsodást idéztek elő később Michelangelo művében. A freskók állapotát egyébként a gyertyák és füstölők használata tovább rontotta az évszázadok során, csakúgy, mint a nem szakszerű restaurálások vagy a meztelen alakok eltakarását szolgáló különböző szövetanyagok felhelyezése a festményekre.

A nagy tömeg miatt sajnos nem juthatott elegendő idő a freskók megcsodálására - erre egy nap is kevés lenne valójában -, ennek ellenére a látványtól szinte sokkszerű állapotban léptünk ki ismét az utcára. Úgy gondoltuk, hogy ennél szebb élményben a nap hátralévő részében már úgysem lehet részünk, ezért az útikönyvbe felírt további látnivalók megtekintését elnapoltuk, és kellemes sétálgatással zártuk ezt a fantasztikus napot.

Másnap vasárnap lévén sajnos már a hazaútra is kellett gondolnunk. A szállodai szobát délelőtt elhagytuk, a csomagokat biztonságba helyeztük a Termini csomagmegőrzőjében, és igyekeztünk bepótolni a mulasztásainkat. A gép szerencsére csak este indult, úgyhogy elegendő időnk volt még a maradék betervezett látnivaló - elsősorban Caracalla fürdői, illetve a Villa Borhgese - felkeresésére és némi ajándék beszerzésére. A tervek között szerepelt az AS Roma egy meccsének megtekintése - a társaság hölgy tagjainak nagy-nagy örömére - de mivel a Farkasok aznap Regginában küzdöttek, a Laziót pedig nem szeretjük, ez a kérdés automatikusan megoldódott. Este a repülőtérre menet a vonaton aztán számot vetettünk, hogy mit hagytunk ki Rómából. Sajnos túlságosan is sokat. Legközelebb a kevésbé felkapott történelmi emlékeket és helyeket kell felkeresnünk, állapítottuk meg egybehangzóan. Több időt kell eltöltenünk majd a tereken, kávézókban, trattoriákban való ücsörgéssel, kevésbé leszünk turistásak, ígértük meg magunknak. Na és persze azt is megfogadtuk, hogy legközelebb legalább egy hétre jövünk. Mert egy hétvége Rómából nem elég.