Vágólapra másolva!
A Rómában eltöltött hosszú hétvége következő napjának célpontja a Vatikán volt, mielőtt azonban felkerestük volna a katolikus egyház központját, megnéztünk egy középkori és egy ókori nem kevésbé fontos és nevezetes helyet, a Campo de 'Fiorit és a Pantheont, később pedig kihagytunk egy Lazio-meccset. Római beszámolónk második része.
Vágólapra másolva!

A Szent Péter térre vezető úton már egyre nagyobb a tömeg, és érthető módon most több német szót hallani, mint korábban. Az utcán és a boltokban temérdek vallási kegytárgy, képeslap, pápás kulcstartó és miegymás kapható, és láthatóan szépen megélnek a kereskedők. A térre érve az első reakció az ámulat volt. Az impozáns, roppant méretű teret szintén Róma egykori sztárépítésze, Bernini tervezte, két oldalán egy-egy oszlopsorral, amelyeket ha közelről megnézzük, látjuk, hogy egyenként négy sor dór oszlopból állnak. A tér közepén egy obeliszket találunk, amelyet Caligula császár szállított ide az egyiptomi Heliopoliszból.

Átvágva a téren rögtön szemünkbe tűnt a Szent Péter-bazilikába bejutni vágyó turisták hatalmas sora. Nem volt mit tenni, ha be akartunk jutni minden templomok legszebbikébe, türelmesen ki kellett várnunk a sorunkat. Melynek végén a svájci gárdisták tekintélyt parancsoló őrsége és biztonsági őrök vigyázzák, hogy illetéktelen személy és tárgy ne jusson be a szentélybe. Fontos tudni, hogy a templomba csak megfelelő ruházattal léphet be a látogató: a férfiak hosszú nadrágban, a hölgyek pedig vállat takaró felsőrészben és hosszú szoknyában vagy nadrágban.

A bazilika mai formáját az 1590-es években nyerte el, az építkezés pedig több mint 150 éven át tartott, és olyan művészek adták hozzá tehetségüket, mint Michelangelo, Raffaello vagy Carlo Maderno. A templom helyén állt egykor a Néró császár által épített Circo Vaticano, és egyes elképzelések szerint ennek területén haltak mártírhalált Szent Péter és keresztény követői valamikor i. sz. 64 és 67 között. A szent testét a stadiont körülvevő fal mentén temették el egy névtelen sírba, amit azonban vörös kövekkel megjelöltek. I. sz. 160-tól kezdve a stadiont már nem használták, a sírhely fölé pedig egy kis emlékművet emeltek, majd 315-ben Konstantin császár parancsára egy bazilika építését kezdték meg az apostol sírhelyénél, amelyet kilenc évvel később szenteltek fel. Ezt követően a templom közel ezer éven át nagyjából változatlan formában állt, de a 15. századra állapota annyira leromlott, hogy az akkori pápa elrendelte a teljes felújítást, amely azonban csak 1506-ban indulhatott meg. Az új bazilika építésének irányítását 1547-ben 72 éves korában Michelangelo vette át, ő maga azonban nem érhette meg az építkezés végét. Halála után az irányítást a már említett Maderno vette át, és ő tervezte az épület homlokzatát, az oszlopcsarnokkal, illetve a nevéhez fűződik a templom főhajójának meghosszabbítása a tér irányába, miáltal az eredeti tervekben szereplő görögkereszt alaprajzú templom végül latinkereszt alaprajzzal készült el.

A templomba belépve, a jobb oldali oldalhajóban megpillanthattuk Michelangelo egyik legfantasztikusabb művét, a 25 éves korában készített Pietát. A halott Jézust karjaiban tartó Szűz Máriát formázó szobrot golyóálló üveg védi, mert 1972-ben egy - sajnos magyar származású - őrült kalapáccsal nekiesett a szobornak, és komoly károkat okozott benne. A földöntúli szépségű Mária és a belőle áradó nyugalom valósággal megbabonázza a látogatót, csakúgy, mint a szobor légiessége, könnyedsége.

Forrás: [origo]
Forrás: [origo]

A főhajó végén álló monumentális oltár és a fölé, 29 méterre magasodó barokk mennyezet szintén Bernini műve. A díszes oltárhoz felhasznált bronzot a Pantheon épületéből szállították ide, a bazilika főkupolája pedig 119 méterre magasodik a főoltár felé. A bejárattól az oltárig a bazilika padlózatán különböző katedrálisok és templomok neveit látjuk, réz betűkkel a padlóba vésve, mellettük az adott templom magasságával. Ezek a világ legmagasabb templomai (az oltár irányába csökkenő sorrendben), és a sorban büszkén fedeztük fel az esztergomi bazilika nevét, mellette a magasság megjelölésével: 100 méter.

A főoltártól jobbra vannak a katakombák, ahol a korábbi pápák sírjait lehet megnézni. A korábbi bazilika épületében eltemetett pápák koporsóit az új templom elkészültével átszállították ide, és azóta a legtöbb egyházfőt ide temetik. Itt helyezték örök nyugalomra a nemrégiben elhunyt II. János Pál pápát is. Ezen a helyen találták meg - legalábbis az ásatást végző régészek szerint - Szent Péter egykori sírját is, amelyet azonban csak a vörösre festett síremlék és a vörös téglák bizonyíthatnak, az apostol csontjait nem találták meg a sírban.

A Szent Péter-bazilikában tett látogatáskor mindenképpen érdemes megkockáztatni a fizikai kihívást, és előbb lifttel, aztán már gyalogosan felkapaszkodni a bazilika kupolájába, ahonnan fantasztikus látvánnyal tárul elénk Róma.