Elképesztő felfedezés: nem ember alkotta az egyiptomi szfinxet
A gízai nagy szfinx
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
A piramisokhoz hasonlóan a gízai nagy szfinxet is olyan rejtélyek övezik, amelyek évszázadok óta foglalkoztatják a régészeket. Az egyik titok, hogy miként tudtak az emberek ilyen grandiózus építményt létrehozni. Egy kutatás most arra jutott, hogy segítséget kaptak, nem is akármitől: a széltől. Az emlékmű építésének idején uralkodó időjárási viszonyok reprodukálása után a kutatók megállapították, hogy a szobor alapformája erózió útján jött létre, és csak a finomabb részleteken dolgoztak emberek.
A tanulmány szerzőit az inspirálta a kísérlet elvégzésére, hogy a világ sivatagjai tele vannak szokatlan sziklaalakzatokkal, úgynevezett jardangokkal. A szélerózió által kialakított jardangok gyakran hasonló alakúak és arányúak, mint a nagy szfinx.
Ez a megfigyelés vezetett ahhoz az elmélethez, hogy az ikonikus szobor talán egy természetes jardangként indult, amelyet az ókori egyiptomiak mitikus lényként képzeltek el, emberi fejjel, oroszlántesttel és sasszárnyakkal. Ahelyett tehát, hogy a szfinxet a semmiből építették volna, az emlékmű alkotói talán egyszerűen egy már létező sivatagi sziklatömböt módosítottak.
A kutatómunka során a szakértők reprodukálták a gízai környezetet, majd puha agyagból halmokat építettek, amelyekbe keményebb, kevésbé erodálható matériát ágyaztak. Ezeket az építményeket ezután egy alagútba helyezték, majd vizet áramoltattak rajtuk keresztül. Az áramló folyadékkal kiválóan lehet reprodukálni az Északkelet-Egyiptomban uralkodó szeleket.
Meglepetésre az áramló víz a szfinxre emlékeztető alakzatot készített az amorf anyagból; a folyadék szépen körbefaragta a keményebb anyagot, tisztán kivehetővé vált a mitikus lény nyaka, végtagjai és mancsai.
„Eredményeink egy könnyen elképzelhető magyarázattal szolgálnak arra, hogyan jöttek létre a szfinxszerű sziklaformák az erózió segítségével. Elméletünket alátámasztják azok a jardangok, amelyek ülő vagy fekvő állatokra hasonlítanak" – írta a kiadott közleményben Leif Ristroph, a kutatás szerzője.