A legzseniálisabb túszmentő akció: így szabadított ki az izraeli hadsereg 102 túszt a terroristák fogságából

A Szájeret Matkál elitalakulat Ammon nevű csapatának tagjai a sikeres túszmentés után, az elhíresült Mercedes motorházán fotózkodnak

1976. június 27-én a Palesztin Népi Felszabadítási Front két terroristája és két német szélsőbaloldali, antiszemita fegyveres eltérítette az Air France egy járatát, amely Tel Avivból Athén érintésével tartott Párizsba. A terroristák Athénban szálltak fel a gépre, mert itt nem volt szigorú a biztonsági ellenőrzés, nem úgy, mint Tel Avivban. Az eltérített járat először Líbiába, majd Ugandába repült. Az izraeli hadsereg különleges alakulata itt, az Entebbe-i repülőtéren csapott le a túszejtőkre. Minden idők legzseniálisabb kommandós akciójában percek alatt minden terroristát agyonlőttek, a 102 túszt pedig kiszabadították. Katonai szakértők szerint ma lehetetlen hasonló túszmentő akcióval kiszabadítani a Hamász által Gázába hurcolt embereket.

A diktátor bosszúja

Az csak később derült ki, hogy Idi Amin bosszúból kivégeztette azt az idős izraeli asszonyt, aki a repülőtéren rosszul lett, és akit egy Entebbe-i kórházba vittek. A 78 éves nő maradványait 1979-ben szállították haza.

A kiszabadított túszok a Ben Gurion repülőtéren, Tel Avivban Forrás: The Jerusalem Post

A diktátor Kenyán is bosszút állt. A katonái megöltek 245 kenyait, akik Ugandában telepedtek le, a titkosszolgálat pedig felrobbantotta a kenyai mezőgazdasági miniszter gépét. Bruce MacKenzie volt ugyanis, aki rábeszélte Jomo Kenyatta elnököt, segítsen az izraelieknek, és engedélyezze a gépek tankolását Kenyában. A Moszad igazgatója, Meir Amit egy erdőt telepíttetett Izraelben a miniszter tiszteletére.

Hazaérkeztek a kiszabadított utasok Izraelbe Forrás: Móse Milner, GPO

A gázai túszok helyzete

Az izraeli hadsereg október 15-i közlése szerint 199 embert raboltak el a dzsihádisták a sátoros ünnepen, akik közül több mint 30-at Ciszjordániában tartanak fogva. A szám azóta 224-re emelkedett (sokan külföldiek, az ő azonosításuk lassabb volt). A gázai túszok helyzete semmiben nem hasonlítható az 1976-os gépeltérítéshez. Akkor a túszokat nem saját területre, hanem harmadik országba vitték. A túszejtők kevesen voltak, és nem voltak olyan motiváltak, mint ma a Hamász terroristái, akik közül sokan vállalják az öngyilkos akciókat is.

A Hamász terroristái Forrás: Iyrael Hayom

Az izraeli hadseregnek most nem nyolc terrorista ellen kellene helyt állnia, hanem egy ún. aszimetrikus háborúban, több tízezer fegyveres ellen, egy humanitárius katasztrófa közepette, egy sűrűn lakott, sok helyen romokban heverő városban.

A Hamász Gázában otthon van, a fegyveresei ismernek minden bunkert, utcasarkot, belőhető útszakaszt, vagy menekülésre alkalmas sikátort. A városi körülmények között, az évek óta fejlesztett titkos alagútrendszerben könnyen mozgathatják az elrabolt embereket. Az izraeli katonáknak épületről épületre kellene keresniük a túszokat, és aláaknázott folyosókon, lépcsőházakban kellene megtalálniuk a terroristák rejtekhelyeit. Keresés közben rajtaütésekre kellene számítaniuk, hiszen Gázában az al-Kasszám Brigádok kb. 40 ezer tagja könnyen hajthat végre támadásokat lesből.

Képkocka a terroristák egy videójából, amelyen épp embereket hurcolnak magukkal Forrás: CBS

A Hamász jól szervezett, magasan motivált, nem hagyományos fegyveres erő, míg az IDF kimagaslóan tapasztalt, harcedzett, jellemzően innovatív gondolkodású, de a támadás időpontjára részben elkényelmesedett haderő volt, amely túlságosan bízott a minőségi és technológiai fölényében, illetve az elektronikai harceszközeiben. Ezért meglepetésként érte az izraeli hadsereget nem csak a támadók nagy száma, hanem a támadási módszereik is.

Szinte hihetetlen, hogy míg Izrael például aktívan használja felderítésre és légitámadásra a drónjait, sőt, a drónok lelövését tüzérségi és légicsapásokkal torolja meg, a hadsereg elfeledkezett az ukrajnai háború tapasztalatairól, illetve arról, hogy a terroristák is használhatnak drónokat. Így elektronikai harcra illetve bombatámadásokra felkészített drónok támadták meg a Gázai övezet köré több milliárd dollárért épített fal automata lövegtornyait és kommunikációs berendezéseit.

A Szájeret Matkál ma is Izrael elsőszámú túszszabadító alakulat, de szakértők szerint katonai erővel lehetetlen kimenteni az elrabolt embereket Gázából Forrás: Reddit

Gondot jelent meg az információszerzés is, mivel az október 7-i támadás bebizonyította, hogy a Hamász szinte teljes egészében semlegesítette a Gázában működő izraeli kémhálózatot. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok nem csak két repülőgép-hordozó csoportosítást küldött a térségbe, hanem az iraki háború tapasztalt tisztjeit is, akik éppen a modern városi harc módszereit tanulták meg Falludzsánál vagy más csatában a 2003-as invázió után. Az sem véletlen, hogy Joseph Votel tábornok, aki az amerikai Központi Parancsnokság Különleges Műveleteinek parancsnoka volt a Perzsa-öbölben, napokkal ezelőtt azt mondta:

Minden azon múlik, milyen felderítési adatokat tud majd szerezni az izraeli hadsereg a túszokról és milyen gyorsan tud majd akciót indítani egy-egy információ nyomán.

Részlet a toerroristák egy videójából Forrás: The Times of Israel

Mára megváltozott az amerikai szakértők véleménye, és

szerintük a mentőakció immár lehetetlen.

Úgy tűnik, ezért nem az izraeli kommandósok betörése Gázába mentheti meg a túszokat, hanem sokkal inkább a tárgyalások, amelyeket Katar közvetítésével folytat az Egyesült Államok a Hamásszal. A Perzsa-öbölbeli ország nagy tapasztalatra tett szert az elmúlt tíz évben túszok tárgyalásos kiszabadításában. Legutóbb Oroszország Katar közbenjárására engedett haza négy ukrán gyereket, de katari közvetítéssel sikerült kiszabadítani egy amerikai újságírót az Al-Kaida egyik szíriai terrorszervezetének fogságából 2014-ben, amikor más nyugati túszokat ugyanott lefejeztek. A The New York Times értesülései szerint a Hamász hajlandó lenne elengedni 50 kettős állampolgárságú túszt.