Kediar Emil magyar származású ejtőernyős kiképzőtiszt önként csatlakozott a túszmentőkhöz. 2006-ban közölt vele egy interjút az Izraeli szemle című lap.
Ebben Keidar Emil elmondta, annyira kevés idő állt a felkészülésre, hogy a jobbkormányos, fekete Mercedes helyett csak egy sötétkéket sikerült szerezni.
Ugandában baloldalt közlekednek, mint Angliában, tehát a kocsinak jobb oldali volánnal kellett rendelkeznie. Sikerült is találni egy ugyanolyan típusú autót, csakhogy az volt a bökkenő, hogy nem fekete volt, hanem sötétkék. Sebtében lefestettük feketére, és hogy érzékelhesd, a határidő-módosítás ellenére is mennyire szűkében voltunk az időnek, még nedvesen vittük fel a kocsit a gépbe. Útközben száradt rá a festék.
A kommandósok harcra készen, a nemsokára elkerülhetetlen, éles összecsapásra fókuszálva szálltak be a gépekbe. A feszültség pillanatait azonban oldotta az Idi Amin szerepére kijelölt katonával való foglalatosság.
Fekete cipőkrémmel afrikait varázsoltunk belőle, és díszes tábornoki egyenruhába bújtattuk. Abban bíztunk, hogy majd a nagy zűrzavarban az ugandaiak nem nézik meg alaposan, ki ül a kocsiban, és sikerül félrevezetnünk őket. Volt is nem kevés nevetés, mert az ál-Amin folyton szitkozódott a cipőkrém miatt, mondván, hogy csípi a bőrét.
A Szájeret Matkál kommandósai július 3-án 13 órakor szálltak be a gépekbe. A parancsnok öccse, Benjamin Netanjahu (a jelenlegi elnök), aki szintén az elitalakulat tagja volt, és aki részt vett például a sikeres, 1972-es túszmentési akcióban Tel Avivban, amikor egy belga gép utasait kellett kiszabadítani, nem csatlakozhatott az akcióhoz. Az izraeli hadsereg elvei szerint ugyanis két testvér nem harcolhat ugyanabban az egységben, ugyabban a csatában.
Összesen négy C-130 Hercules egy Boeing 707 típusú repülőgép indult útnak Uganda felé.
A kötelék az izraeli kormány végső engedélye előtt már a levegőben volt, így útközben kapta a parancsnot a végrehajtásra. Netanjahu alezredes ugyanis nem akart időt veszíteni a várakozással.
Az útvonal a Vörös-tenger fölött vezetett, és nagyon pontosan kellett navigálniuk, mert ellenséges országok légtere mellett repültek. Keleten Szaúd-Arábia, nyugaton Egyiptom, délen pedig Szudán közelében repült az öt gép. Etiópia baráti országnak számított az előbbiekhez képest. A kenyai tankolás után éjszaka közelítették meg a Viktória-tavat és az Entebbe-i repülőtert.
Az előzetes megfigyelések szerint itt minden éjfél előtt pár perccel landolt egy menetrendszerű brit járat. Netanjahu alezredes ezért úgy tervezte meg az akciót, hogy az első izraeli Hercules, amelyik a frissen festett Mercedest és a Land Rovereket szállította, közvetlenül a brit repülő után szálljon le, mielőtt az irányítók lekapcsolják a pálya fényeit. A Herculesen utazó katonák egy csoportjának az volt a feladata, hogy biztosítsák a pálya folyamatos kivilágítását a többi izraeli gép számára.
Az akció óramű pontossággal zajlott. Az első C-130 még gurult a leszállópályán, amikor a tehertér rámpáját már kinyitották, a limuzin és a katonai terepjárók pedig máris kiszáguldottak a raktérből és elindultak a terminál felé.
Közben a kijelölt ejtőernyősök kirohantak a gépből, hogy gondoskodjanak a leszállófényekről. A többiek a járműveikkel a limuzin és a dzsipek után robogtak. Az épület felé vezető úton két ugandai katona állt egy ellenőrzőpontnál, és az egyikük gyanakodva nézte a Mercedest. Azért volt meglepődve, mert - és ezt az izraeliek nem tudták -, Idi Amin nem sokkal korábban fehér Mercedest választott magának, a feketét ugyanis megunta.
Bár a terv szerint csendben kellett volna megközelíteniük a terminál épületét, az egyik ugandai katona felemelte a fegyverét, mire egy izraeli kommandós lelőtte. Móse Becer, Netanjahu alezredes helyettese szerint itt Netanjahu hibázott, amikor tűzparancsot adott.
Biztos voltam benne, hogy el tudtunk volna hajtani az őrszemek mellett. Nem mert volna rálőni ugandai járművekre, főleg nem egy olyanra, amelyben egy tábornoki egyenruhás ember ül.
Más résztvevők viszont azt mondták, a tűz volt az egyetlen lehetséges lépés. A lövöldözésben az ugandai katona és maga Netanjahu alezredes meghalt. A hangos lövések úgy megzavarták a katonákat, hogy volt, aki azt hitte, hogy az ugandaiak kezdtek lőni az izraeliekre.
A két rohamegység a zűrzavar ellenére az épület felé hajtott. Kb. 40 méterre megálltak tőle, és gyalog folytatták. Becer közvetlenül a terminál előtt megállt. Később azt mondta, elfogyott a lőszere, még később pedig azt, hogy elakadt a fegyvere. Amikor újra rohanni kezdett, nem a neki kijelölt ajtón tört be az épületbe, hanem ugyanazon, amelyet a másik szakasznak kellett használnia (ebben az is szerepet játszott, hogy az épületet az eredeti tervekhez képest átépítették - a szerk.), így nem valósult meg a két oldalról történő támadás.
A hibák ellenére a gyorsaság és az agresszió megtette a hatását. A kommandósok azt kiabálták héberül:
Izraeliek vagyunk, mindenki a földre!
A túszok azonnal hasra feküdtek, a terroristák pedig állva maradtak. Azonnal lelőtték őket. A másik szakasz a szomszéd helyiségben levő terroristákat ölte meg, Mindent egybevetve az első C-130 gép leszállás után 3 perccel a terminál az izraeliek kezén volt, és a túszejtők halottak voltak.
Az időközben leszálló többi izraeli gép katonái biztosították a repülőteret és felvették a harcot az ugandaiakkal. Más katonák rácsatlakoztatták a gépeket a repülőtér üzemanyag-rendszerére és feltöltötték a tartályokat. Megint mások a túszokat vitték a gépekhez. Végül, egy csoport kommandós felrobbantotta az ugandai légierő ott állomásozó hat vadászbombázóját, ezzel Uganda elvesztette a légiereje negyven százalékát.
Az akció villámgyorsan zajlott le. Az egyórásra tervezett művelet mindössze ötven percig tartott, a kötelék 00:40-kor már úton volt hazafelé.
Az akcióban az izraeli veszteség négy fő volt: meghalt három túsz és Netanjahu alezredes, illetve öt katona megsebesült. A másik oldalon a nyolc terrorista mellett összesen 45 ugandai katona halt meg a tűzharcban.
A túszmentő akcióról már a következő évben amerikai film készült, többek között Peter Finch, Charles Bronson és Martin Balsam főszereplésével:
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!