Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Egy új tanulmányban, a tudósok való idejű mérésekkel megmutatják, hogy a hurrikánok nem csak felkavarják a vizet a felszínen. A hőt mélyen az óceánba is lökik olyan módon, hogy évekig elzárva marad és hatással van a vihartól távoli területekre.
Régóta ismert, hogy a hurrikánok energiájukat a meleg tenger felszínének meleg hőmérsékletéből nyerik. Ez a hő segíti az óceán felszínének közelében lévő nedves levegő felemelkedését és a felhőképződést a Mount Everestnél magasabban. Ez az oka, hogy a hurrikánok általában a trópusi területeken jönnek létre.
A kutató felfedezték, hogy a hurrikánok segítik az óceán melegedését is, úgy, hogy növelik hőelnyelő és hőraktározó képességét. És ennek messzemenő következményei vannak. Amikor a hurrikánok hőt kevernek az óceánba, az a hő nem csak ugyanazon a helyen emelkedik újra a felszínre. A kutatók megmutatták, hogy a vihar által keltett vízalatti hullámok, hogy lökik a hőt körülbelül négyszer mélyebbre, mint amikor egyedül keveredik, olyan mélyre juttatva, ahol a hő csapdába esik távol a felszíntől. Onnan a mély tengeri áramlatok több ezer kilométerre szállítják.
Egy hurrikán, ami keresztülhalad a Csendes-óceán nyugati részén és lecsap a Fülöp-szigetekre, végül meleg vizet szállíthat, ami felmelegíti Ecuador partjait évekkel később.
2018 őszén két hónapon át a kutatók a Thomas G. Thompson kutatóhajón éltek, hogy feljegyezzék, a Fülöp-szigeteki-tenger, hogy reagál a változó időjárási mintázatokra. Tanulmányozták az óceánban a turbulens keveredést és a hurrikánokat és más trópusi viharokat, amik ezt a turbulenciát generálják.
A kísérlet első felben az ég tiszta és a szelek nyugodtak voltak. De a második felében 3 jelentős tájfun - így nevezik a hurrikánt azon a részen - kavarta fel az óceánt. Ez a változás lehetővé tette, hogy közvetlenül összehasonlítsák az óceán mozgását a viharok hatásával és anélkül. Főleg az érdekelte a kutatókat, hogy megtudják, az óceán felszíne alatti turbulencia hogy segíti a hőt leszállítani az óceán mélyére. A kutatók az óceáni tubulenciát egy úgynevezett mikrostruktúra profilozóval mérték, ami majdnem 300 métert zuhan és egy gramofontűhöz hasonló szondával méri a víz turbulens mozgásait.
Képzeljünk el egy trópusi óceánt, mielőtt egy hurrikán áthalad felette. A felszínen egy réteg meleg víz van, melegebb mint 27 Celsius-fok, amit felmelegít a Nap és kitágul körülbelül 50 méterre a felszín alatt. Ez alatt hideg vízrétegek vannak.
A rétegek közti hőmérséklet különbség a vizeket elskülönítve tartja és jóformán nem képesek hatni egymásra. Olyan, mint az olaj és az ecet egy felrázatlan salátaöntetes üvegben. Ahogy egy hurrikán a trópusi óceán felett elhalad, erős szelei elősegítik a vízrétegek közti határok keveredését, mint amikor valaki felrázza a saláta öntetes üveget. A folyamatban a hideg víz felkeveredik alulról és a meleg felszíni víz lefele keveredik. Ettől a felszíni hőmérséklet lehűl, és lehetővé teszi, hogy az óceán hatékonyabban nyelje el a hőt, mint általában egy hurrikán utáni napokban.
Két évtizeden át a tudósok arról vitatkoztak, hogy vajpn a hurrikánok által lefele kevert meleg vizek fel tudják-e melegíteni az óceáni áramlatokat és ezáltal alakítani a globális éghajlati mintázatokat? A kérdés lényege az volt, hogy vajon a hurrikánok elég mélyre tudják-e pumpálni a hőt, hogy az óceánban maradjon évekig?
A kutatók a három hurrikán előtti és utáni végzett felszín alatti óceáni méréseket elemezve azt találták, hogy a víz alatti hullámok durván négyszer mélyebbre szállítják a hőt az óceánban, mint a hurrikán alatti közvetlen keverés.
Ezek a hullámok, amiket a hurrikán maga kelt, elég mélyre szállítják a hőt, hogy nem tud könnyen felszabadulni, vissza a légkörbe.
Amint ezt a hőt felveszik a nagymértékű óceáni áramlatok, az óceán távoli részeibe szállítódnak.
A tájfunok által bejuttatott hő, amit a kutatók tanulmányoztak a Fülöp-szigeteki-tengerben, Ecuador vagy Kalifornia partjaihoz áramlik, a jelenlegi áramlási mintázatot követve, ami nyugatról keletre szállít vizet az egyenlítői Csendes-óceánon keresztül.
Ezen a ponton a hő a halrajok, az áramlatok, a feláramlás és a turbulens keveredés kombinációja által felkavarodhat vissza a felszínre. Amint a hő újra a felszín közelében van, melegíti a helyi éghajlatot és hatással van az ökoszisztémákra.
Például a korallzátonyok különösen érzékenyek a hőstressz elnyújtott periódusaira. Az El Nino események a jellemző okozói a korallfehéredésnek Ecuadorban, de a kutatók által megfigyelt a hurrikánokból származó túlzott hő hozzájárulhat a korallzátonyok stresszeléséhez és kifehérítheti a korallokat távol onnan, ahol a viharok kialakultak.
Az is lehetséges, hogy a hurrikánokból származó túlzott hő az óceánban marad évtizedekre vagy tovább anélkül, hogy visszatérne a felszínre. Ez enyhítheti a klímaváltozást. Ahogy a hurrikánok az óceán felszínéről átrendezik a hőt nagyobb mélységekbe, segítenek lelassítani a Föld légkörének melegedését, azzal, hogy elzárva tartják az óceánban.
A tudósok régóta úgy vélik, hogy a hurrikánok extrém események, amiket az óceáni hő lát el üzemanyaggal és a Föld éghajlata alakít. A kutatók a Nemzeti Tudományos Akadémia Kiadványában (Proceedings of the National Academy of Sciences) publikált felfedezése új dimenziót adott a problémának, azzal, hogy megmutatta, hogy a kölcsönhatások két irányba mennek
(Forrás: The Conversation: https://theconversation.com/)
